Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Horváth Ferenc: A szabadművelődés története, 1945–1949 / 77–91. o.

/ c) eleinte ritkábban, később egyre inkább előadásanyagok biztosításával és szétküldésével is foglalkozott (Szabad Fold Téli Esték) d) a mostoha viszonyok közt is gondoskodni próbált a szemléltetésről, volt diafilmtára, ami kölcsönözhető volt, rendelkezett néhány vetítőgéppel, amit kölcsönbe, de állandó használatra is juttatott, s időnként más szemléltető anyaggal is. Az ismeretterjesztés formái 1947 és 1949 között a következőképpen alakultak: 1. Előadások 2. Előadássorozatok 3 . Tanfolyamok 4. Szabadiskolák 5. Szabadakadémiák 6 . Népfőiskolák Legkevesebb konkrétumot az egyes előadásokról nyújt a szabadművelődés anyaga, s bár ezek sem voltak kis számban, nagy jelentőség nem tulajdonítható nekik. Az egyes előadások inkább a kezdeti időben, s inkább városi vonalon szerveződtek, s mivel a rendező szervek ehhez pénzt ritkán igényeltek, így ezekről kevés a nyom. Az igazság azonban az, hogy az ismeretterjesztésen belül nem voltak gyakoriak, főleg nem falun, mivel mind a rendező szervek, mind a szabadművelődési apparátus arra törekedett, hogy huzamosabb időre, szervezetten kösse le a hallgatóságot. Ez pedig csak előadássorozat, vagy tanfolyam keretében történhetett, s ezeknek tervei már fellelhetők az iratanyagban. Az előadássorozatok igen változatosak voltak, és a falun 1946-tól főleg szakmai, gazdálkodási kérdéseket tartalmaztak, számítást, mérést, kevés humán anyaggal, egyszóval azt, amit az élet megkövetelt. A cselédség és zsellérség szakmai képzését végezték falun szakemberek bevonásával . Jellegzetes formája lett a falusi előadássorozatoknak a Szabad Föld Téli Esték című sorozat, amelyhez előadásanyagokat is adtak ki központilag, jó szövegezésben, és néhány helyi speciális témával megtűzdelve 1947-1949-ben a parasztság általános és szakműveltségét fejleszteni kívánó törekvések kombinációja volt. Az 1950-es években is folytak még ezek a sorozatok, a felsőbb merev irányítás azonban ezekre a tipizálással erősen rányomta bélyegét, így nem voltak olyan változatosak, nem igazodtak annyira a helyi igényekhez, mint régebben. A szabadművelődés tulajdonképpen nem nagyon kedvelte az előadássorozatokat sem, sokkal inkább hajlott a jól szervezett tanfolyamok felé, amelyek az előbbitől lényegesen különböztek. A tanfolyamnak vezetője volt, megbízott vezetője, falun legtöbbször az ügyvezető, állandó, beiratkozott hallgatósága volt (meg volt határozva a minimális létszám a szervezés szempontjából), s rendszerint előre felkért, megtervezett előadói voltak, akiknek költségeit a szabadművelődés fizette, amennyiben a tanfolyamot a terv szerint jóváhagyta. Ez a zárt forma igen jól bevált, és a szabadművelődés rendszerint oklevelet adott a tanfolyam elvégzéséről. 85