Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Glatz Ferenc: Legújabbkori helytörténetírásunk néhány kérdéséhez / 69–76. o.

az országos kutatási tervektől, hogy elhatároltabb területen vizsgálja a történeti eseményeket, társadalmi folyamatokat, hanem szempontjai, egész feldolgozási módja. Ebben az értelemben a "helytörténeti" munkát nem az különbözteti meg az országos eseményeket tárgyaló munkáktól most már elsősorban, hogy forrásbázisa vidéki levéltári anyag, vagy tárgya helyi politikai-gazdasági esemény, hanem az, hogy a tárgyalt történeti eseményt, vagy társadalom-gazdaságtörténeti jelenségsorozatot a helyi tényezők kölcsönhatásában mutatja be. Forrásanyagát a helyi természet-földrajzi körülmények alakulásának, a helyi gazdálkodási módszerek, termelés-technikai eljárások, szokásjog, öltözködés, a környék hagyományvilágának (mondavilágának, szólásmondásainak) aprólékos ismeretében képes a felszinre hozni, feldolgozni. Azaz a történeti megközelítés egyfajta módjaként foghatjuk fel az ilyen tipusú munkákat. Olyan stúdiumként, melynek művelése megóv bennünket a legújabbkori történetírásunkban magát igen erősen tartó, történeti-publicisztikaszerű megközelítésektol, a gyakran csak szellemes konstrukciók gyártásától. Megfogalmazhatnánk talán úgy is: világosan csak akkor látjuk adott tenycsoportok egyediségét vagy ismétlődését, még inkább törvényszerűségeit, ha érvényesülése hatókörével, a létezés helyi vagy országosan jellemző körülményeivel tisztában vagyunk. Ha már most az ilyen helytörténeti munkát a kutatási tematikák szokásos rendjében kívánnánk elhelyezni, a társadalomtörténeti kutatás egyik sajátos ága, a "mindennapi élet" feltárásának sürgetéséhez juthatunk el. Ezen a téren a helytörténeti kutatás egyedülállót adhat a korszak történetkutatása számára, felszínre hozhatja a különböző vidékek elütő, ezerféle problémáit jelző, a kor emberének gondolkodását, viselkedését, termelőtevékenységét stb. meghatározó tényeket, s adhat új szempontokat az összefoglalás részére. S miért érezzük szükségesnek mindennek felvetését éppen a felszabadulás időszakának kutatásában? 1. Mindenekelőtt azon ismert összefüggés miatt, mely szerint a nagyobb társadalmi változások, a társadalmi forradalmak idején a termelésben, a dolgozó osztályok egész életformájában lassabb vagy gyorsabb átalakulás megy végbe. Ez az életforma-változás a munkavégzés, a szabad idő hétköznapjaiban, a környezettel kialakított folyamatos kapcsolatokban érhető tetten legjobban. Figyelemre méltó, hogy a legutóbbi évek felszabadulás történetét feltáró irodalmában többen felfigyeltek erre a tényezőre. Néhányan kimondottan ilyen igénnyel nyúltak témájukhoz, de ahol a kifejtés nem ilyen irányú, ott is egy-egy mondatban, bekezdésben, fel-felvillan a korszak mindennapjainak hangulata. Vegyünk néhány példát. A lipóti termelőszövetkezet történetének megítélésünk szerint épp az az érdeme, hogy érzékeltetni tudja azt a változást, mely az utóbbi fél évszázadban egy Győr megyei, Dunamelléki falu gazdálkodási módjában, s ennek következtében a helyiek életkörülményeiben végbement . Először betekintést nyerünk a helyi népi gazdálkodás rendjébe általában (a duna73