Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Glatz Ferenc: Legújabbkori helytörténetírásunk néhány kérdéséhez / 69–76. o.

gát. Fegyvert szereztek, s jelenlétük fékezte a nyilasokat. - De így sorolhatnánk az olyan helyi, egyedi jelenségeket, melyek a felszabadulás idejének "hősi" korszakában, az újjáépítés megköve-telte öntevékenységnek érdekes dokumentumai. A győri, városvezetőség például 1945 tavaszán találékonyan úgy igyekezett a város bankjainak Nyugatra vitt készleteit pótolni, a. jelentkező pénzhiányon enyhíteni, hogy 30 000 db 100 P névértékű kölcsönkötvényt bocsátott ki 4%-os kamatfizetés mellett, melyeket a város december 31-ig volt köteles visszafizetni, vagy a lakosság köztartozásai egyenlítésére betudni. A népi szervezetek sajátos formája az, melyről Fehér István tudósít. Nagydorog községben a község képviselőtestülete a Nemzeti Bizottság javaslatára rögtönítélő bíróságot hozott létre a lopások megakadályozására; megszabta a bíróság célját, hatáskörét, stb. Kiszabható büntetései: a községháza pincéjében néhány nap elzárás, több napi robot, sőt: öt-huszonöt botütés . Előfordul, hogy az egyes kérdéskörökben megrajzolt országos történeti képet módosítják az előkerült újabb adatok. A nemzeti bizottságok munkájáról készített úttörő jellegű monográfiájában Balázs Béla például igen nagy mennyiségű vidéki forrásanyagot is feldolgozott. Könyve elsősorban a radikális tisztántúli területek forrásanyagaira támaszkodik. Fehér István a dél-dunántúli, sokkal konzervatívabb vidék nemzeti bizottságainak tevékenységét vizsgálja, s ha eredményeit öszszevetjük Balázs Béla eredményeivel, azt láthatjuk: a tiszántúli területek forrásanyaga alapján festett kép pozitívabb, mint amilyen valójában országos méretekben a nemzeti bizottságok tevékenysége volt, megállapításai elsősorban a baloldalibb politikai karakterű vidékeken működő bizottságok történetére érvényesek csak. Helytörténet - "Mindennapi élet" Fentebb azt mondottuk: ha a helytörténeti munka készítése során a szerző tudatosan arra törekszik, hogy bizonyos legújabbkori témák megvilágítása valóban országos kiterjedésű forrásbázison történjék, akkor - mint arra példákat is idéztünk - új adataival gazdagíthatja, sőt módosíthatja az eddigi megállapodásokat, s elérhető lesz, hogy a szintetizáló munka majd a sok helyi eseményből összeálló folyamatokra alapozódjék. Ugyanakkor az ilyen tipusú helytörténeti munkák lehetővé teszik azt is, hogy új szempontok, új megközelítési módok kerüljenek a kutatás előterébe. Mire gondolunk elsősorban? A kialakult történetírói gyakorlatban a helytörténeti munka többségében egy helység vagy vidék története feldolgozását jelenti. Fogalomhasználatunkban is - mint a századforduló német történetírásában a Territoriumgeschichte, ill. Ortsgeschichte fogalma - a "helytörténet"-en elsősorban adott vidék históriája egészének, vagy egy részének feltárását értjük. Megítélésünk szerint azonban a helytörténeti kutatómunkát nem csak, sőt nem elsősorban az kellene, hogy elválassza