Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Glatz Ferenc: Legújabbkori helytörténetírásunk néhány kérdéséhez / 69–76. o.

dalmi rendszer történetéhez), de a korszak kutatásának tervszerű feltárása csak az évtized végén indult meg. Nemcsak az Iratok... újabb kötetei s erre alapuló monográfiák, de a korszak belpolitikájának, munkásmozgalmának, gazdaságpolitikájának forrásszerű megközelítését is ekkortól datálhatjuk. S ha kézbevesszük e munkákat, azonnal kitűnik azok forrásbázisának széles volta, állításaik tényszerű megalapozottsága. A gazdag új forrásanyag képezte az 1950-es évek végén, 60-as evek elején így fellendülő Horthy-korszakos kutatás szakmai bázisát. A Horthy-korszakra vonatkozó szerteágazó és igen hiányos levéltári forrásanyagból a fentebb említett kutatógárda a legnagyobb természetességgel emelte és aknázta ki azokat a levéltári állagokat, melyek a központi forrásőrző helyen elérhetők voltak és kompakt, egészben maradtak ránk. Szinte minden, ezen időszakban született monográfia jól körülhatárolhatóan egy forrástipusra, gyakran egy-egy minisztérium, vagy a minisztérium egy-egy ügyosztályán összegyűlt és ránkmaradt iratanyagra épült. S ebben a történetírás történetének tanúsága szerint nincs semmi különös. De ez már ugyanakkor meg is magyarázza a korszak forrásainak feltárásában ma kialakult helyzetet, s azt is, hogy miért van rendkívül fontossága ma a helyi forrásanyag alapos feltárásának. A korszak kutatásán felnevelkedett történészek ugyanis nem a korszak forrástermelésének rekonstruálása alapján kutatva, nem mozdulnak ki a hazai forrásbázis egyetlen továbbszélesíthető útjára: a vidéki közigazgatás által termelt iratanyag feltárása felé . A központi forrásőrző helyek hiányait pedig gyakran igen hűen tudjuk pótolni (leszámítva természetesen a diplomáciatörténetet) a megyei főispáni (néha alispáni), vidéki törvényhatósági jogú városok vezető szerveinek nem teljes iratanyaga alapján. - Ez magyarázza, hogy a korszak kutatásának hazai forrásbázisa az általunk tárgyalt években csak bizonyos kutatási szektorokban (hadtörténelem, eszmetörténet) bővült, a publikációk forrá'sbázisát a már jól ismert néhány központi forrásőrző hely anyaga képezi. A vidéki levéltári anyag kiaknázására csak kezdeti lépések történtek. Helytörténeti folyóiratainkban, évkönyveinkben - s nem is csak a nagyobb hagyománnyal rendelkezőkben - az utóbbi néhány év során azok a munkák kerültek előtérbe, melyek egyre inkább levéltári vagy helyi sajtóanyagra építették mondanivalójukat. Elsősorban a középkori és a felszabadulást megelőző újkori témákból készült feldolgozásokra volt ez jellemző, de az elmúlt esztendők irodalmában felfigyelhetünk jó néhány olyan tanulmányra is, amelyek láthatóan tudatosan törekedtek a felszabadulás utáni korszak történetére vonatkozó gazdag helyi levéltári s egyéb tipusú forrásanyagot feltárni. (Gondoljunk csak pl. a Borsodi Szemle és a Borsodi Évkönyv néhány tanulmányára.) Vessünk most egy pillantást arra: vajon pl. a felszabadulás legutóbbi "kerek" évfordulójára készült helytörténeti publikációk mennyire törekedtek az értékes helyi forrásanyag feltárására, s mennyire mondhatjuk el, hogy a felszabadulás, ill. az azt követő évek története kutatásának áramába az évforduló alkalmából jelentősebb mennyiségű forrásanyag került. 70