Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Glatz Ferenc: Legújabbkori helytörténetírásunk néhány kérdéséhez / 69–76. o.

Glatz Ferenc; LEGUJABBKORI HELYTÖRTÉNETIRÁSUNK NÉHÁNY KÉRDÉSÉHEZ Forrásbázis - forrásfeltárás Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legújabbkori helytörténeti kutatómunka egyik legnagyobb érdeme Magyarország legújabbkori története megismerésének jelenlegi szakaszán a helyi forrásanyag felszinre hozása lehet. Hiszen csakis akkor nyerhet a korszak társadalmi-politikai folyamatáról hű képet a történész - s munkája nyomán a közönség -, ha a folyamatokról, történésekről minél számosabb és- az ország minél több pontjáról származó forrásanyag van birtokában. A hozzánk közel eső korok eseményeiről bennünk talán túlzottan emlékek, szubjektív kötöttségek alapján kialakult véleményeket csak így szembesíthetjük megfelelő széles körű forrásanyaggal, s csak így jogosult a^szaktörténész bizonyos jelenségek országos szintű általánosítására. Ha a kutatóközpontokban dolgozó történészeink még nem is tesznek elég erőfeszítést a vidéki forrásanyagok megismerésére, az utóbbi évek helytörténeti irodalmának mind mennyiségben, mind színvonalban bekövetkező fellendülése, s főként a felszinre hozott nagy mennyiségű forrás, - ill. tényanyag valószínűleg ösztönözni fogja a kutatás ilyen irányú útkereséseit. Ha ebből a szempontból nézzük a legújabbkori forrásanyagok feltárásának folyamatát, akkor vázlatosan a következő képet rajzolhatjuk fel pl. a Horthy-korszak kutatásáról. Az 1960-as években a hazai történetkutatás megélénkülésének egyik legszembetűnőbb jele volt a korszak, a két világháború közötti Magyarország évei története kutatásának fellendülése. És nemcsak monográfiák, hanem új forráskiadványok sora jelent meg, s jelentkezett egy fiatal, kimondottan az 1919-1944 közötti időszak kutatásán felnőtt új történész-korosztály is . Ha e fellendülés okait, illetve lehetőségét keresnénk, kétségtelenül az 1957 után kialakult kedvező politikai légkörhöz s ahhoz az ideológiai-politikai igényhez jutnánk el mindenek előtt, mely 1957 után a legújabbkori, mához (a népi demokratikus forradalomhoz) vezető hazai fejlődésének megvilágítása iránt keletkezett. A kutatás' belső fejlődési törvényszerűségeit tekintve ezt azonban ki kell egészíteni azzal a ma már világosan látható historiográfiai ténnyel, hogy a Horthy-korszak levéltári forrásai ekkor kerültek először igazán alaposabb kiaknázásra. Hoha már az 50-es évek elején megindult az ismert irat-kiadványsorozat (Iratok az ellenforra69