Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - IRODALOM - Koroknai Ákos: 125 Jahre Goldschmidt. Goldschmidt informiert... No. 21. 4/1972. / 520–524. o.

A nyomasztó munkanélküliség 1933/34-tol lassanként megszűnt. 1936-tól ujabb fellendülés következett. A birodalmi kormány anyagtakarékossági intézkedései hatására sikereket értek el az ólom, ón és kaséin megtakaritásában. Előreléptek a csapágyfém és miniumgyártás terén. Elterjedtek az élelmiszeriparban a vállalat emulgátorai is. A megerősödött Goldschmidt cég tagja lett a szódagyárak, a német marónátrongyárak szindikátusának, az elektrokémiai termékek és több (öszszesen 7) szakmai, "piacfelosztó" egyesülésnek. 1937/38-ban Strassfurtban és Hannoverben ujabb érdekeltségeket szereztek meg, majd 1938-tól a cég bekapcsolódott a haditermelésbe. C. Edeiing azonban nem foglalkozik a hadigazdálkodás kérdéseivel, amint arról sem ir, hogy Hitler hatalomrajutásával milyen változások történtek a Goldschmidt cég életében. A munka óvatosan megkerüli a nemzeti szocializmus, a fasiszta diktatúra kiépülésével összefüggő' gazdaságpolitikai kérdéseket, csupán az állandóan emelkedő termelési eredményeket hangsúlyozza. Az esseni gyártelep - 194 5 elején - á repülotámadások során elpusztult. Ez évben a berendezések és nyersanyagok hiánya miatt nem folyt munka a vállalatnál. A Goldschmidt cég 1945 utáni - egyébként túlságosan is vázlatosan ismertetett története -, 1948-ban a Márka megteremtésével lezárul. A legújabb kor eredményeivel a szerző már nem foglalkozik. A kiadvány közli F. Knobloch tanulmányát is a "Humánum"-ról. E rész a vállalat szociálpolitikai tevékenységét tekinti át. Az intézkedések 1847-1890 között szűk keretek között mozogtak, ezért az esseni átköltözés és az idősebb alkalmazottak nyugdijazása nagy terhet rótt az ekkor még 60 fot foglalkoztató cégre. A vállalati létszám 1903-ban 410 fot és 10 évvel később 1200 fó't tett ki. A létszámnövekedés révén 1896-ban gyári betegsegélyzo pénztár, 1897-ben nyugdíjpénztár, 1900ban betegbiztositási pénztár alakult. A dolgozók 1902-tól kezdve karácsonykor kisebb ajándékokat kaptak, 1906-tól 6 nap fizetett szabadságot. 1907-ben vállalati üdülőt is építettek. A nyugdíjpénztár 1923-ban az infláció áldozata lett és csak 1943ban alakult újjá. A létszám 1920-40 között 900-950 ío között mozgott. Ujabb szociális intézkedésekre a II. világháború befejezéséig nem került sor. Knobloch megemlékezik még az 1917-ben életrehivott munkásbizottságról, mely a vállalatvezetéssel egyetértve közösen foglalt állást a szociális és munkaügyi kérdésekben. A Goldschmidt cégnél 1972-ben 3100 fó' dolgozott (esseni, mannheimi, schöppenstedti és hamburgi gyárakban). A foglalkoztatottak 47%-a alkalmazott volt, ami a kutatások fontosságára is utal. Az alkalmazottak 34%-a, a munkások 7%-a nodolgozó. A vállalat egyre többet invesztál a magasabb műszaki követelmények miatt a dolgozók szakmai továbbképzésébe. 1950-ben üzemi újságok létesültek: "Goldschmidt informiert. . . " és "ITego-Nachrichten". Fejlődött a munkavédelem, a vállalatnál szociális tanács működik. Orvos, könyvtár, konyha, büfé áll rendelkezésre. A bérek 20 év alatt nyolcszorosára nőttek. 522