Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - IRODALOM - Koroknai Ákos: 125 Jahre Goldschmidt. Goldschmidt informiert... No. 21. 4/1972. / 520–524. o.
kult át. Hans Goldschmidt vegyészként szintén bekapcsolódott a vállalat munkájába. Kidolgozta a klór felhasználásával történő óntalanitást. 1916/17-tol Friedrich Bergiussal együtt kísérleteket folytatott a szénből való olajnyerésre, de különböző technikai nehézségek miatt 1923-tól nem foglalkoztak a kérdéssel. Később, 1931-ben Bergius Nobel-dijat kapott azért az eljárásért, amelyet végülis az IG Farbenindustrie valósitott meg. Kari Goldschmidt után fiai, Theo és Bernhard vezették a nagyüzemmé fejlődött céget. Theo Goldschmidt bo vitette a gyártmányok körét is (csapágyfém, emulgátorok, enyvfilm, épitkezési védőanyagok stb. ). Az Essenbe átköltözött vállalatnál 10 kereskedelmi alkalmazott, 7 vegyész, 1 elektrotechnikus és 200 munkás dolgozott, de az 1912. évi gyárbó'vités után a létszám meghaladta az 1100 fot. A részvénytó'ke 15 millió német márkát ért el és az osztalék 12%-ot tett ki (1, 3 millió márka). A vállalat osztrák és amerikai leányvállalatokkal bővült. C. Edeiing a vállalat üzleti jelentéseit idézi az egyes évekből. Figyelme a befektetett tökére, annak kamatozására és a tiszta nyereség alakulására irányul alaposabb elemzések nélkül. Az általánosságok határán belül marad, amikor az első világháború alatti dekonjunkturális éveket tárgyalja. A nyereségráta visszaesését (8%-ra) állitja szembe a szociális terhek megduplázódásával, az angol, francia és amerikai érdekeltségek elvesztésével. Kiemeli, hogy a Goldschmidt cégvezetői már 1915ben foglalkoztak a háború utáni évek termelési profiljának meghatározásával. A folyamatos termelést 1918-1920-ban azonban a főleg szénben mutatkozó nyersanyaghiány csaknem meghiusitotta. A pénzromlás, és az infláció óriási szociális és gazdasági nehézségeket okozott. Edeiing felemliti: mig 1921-ben 19 millió M nyereséget ért el a cég az 1913. évi 2 millió M-val szemben, addig termelése csak az 1913 évinek felét tette ki. A részvények osztalékának értéke igy csökkent. Az első világháború előtt 1 db részvény osztaléka megfelelt egy munkás 1 havi bérének, de 1922-ben csak 50 percre jutó fizetéssel volt egyenértékű. A kedve zó-'tlen gazdasági helyzet azonban nem akadályozta meg a Goldschmidt céget, hogy Harburgban és Kiéiben ne szerezzen ujabb érdekeltségeket. A harburgi gyárat pl. klórmész, szalmiák, bitumenkészitmények, ólomzselé, stb. eloállitására profilirozták. Az esseni központ vezetését Kari Goldschmidt fia, Theo G. vette át. Kari Goldschmidt 1924-ben könyvet irt az aluminium termiáról. Az eljárást testvére, Hans dolgozta ki, aki a vállalat tudományos hirnevét megalapozta. Tevékenységének eredménye az elektrolitikus ontalanitas és a Thermit-eljárás, melyet állandóan továbbfejlesztettek (vasoxyd és szemcsés aluminiumporból álló keverék helyi elégetésének elve). Az 1924-27 közötti évek a kisérletezés és a racionálisabb vállalatvezetés megalapozásával teltek el. Az első eredményeket azonban lerombolta a világgazdasági válság. A 30-as évek elején kitűnt, hogy a Bergius-féle faelcukrositási eljárás tul drága a szintetikus utón való olajnyerésre, miközben a világ jelentós kőolajkészletekkel rendelkezik. 521