Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos (II.) / 399–425. o.

zetemet támadta meg. Türelmetlen, ingerlékeny lettem s munkaképes­ségem tetemesen csökkent. Azonkivül dolgaim is megtorlódtak a hosszú betegséggel. így mindennel a lehető legszükségesebbekre szorítkoztam a Főtanácsos ur ügyében is a másolatok elintézését tekintve fodolog­nak, a .levélirást későbbre hagytam. A nyári szünidőm itt elveszett a sok munkában s igazában csupán 10 napot pihentem falun s azt se egé­szen, mert nyolc napig ott is egy nagy levéltári anyaggal bibelodtem. De ez mégis legalább környezet és munkaváltozás volt és jól fogott ne­kem. A szükséges másolatok elküldésekor nem irtam volt levelet s nem tudattam a költségeket sem. A hivatalos másolatok készíttetéséhez itt a kérésre (10+2 + 1) 13 lei kincstári és repüló'bélyeg s 10 lei egyetemi bélyeg kell, A kiadványokra ugyanannyi megy s a hitelesítés dijja iven­ként 20 lei. A többi a másolás költsége volt mely ivenként a latin szö­vegnél az irás nehézsége szerint 60-100 lei közt változik. Itt a mini­mális tarifát vettük. Az egyik okmányt egy szabad félórámban én má­soltam le, hogy hamarabb készen lehessen s ennek nincs dijja. így is az összes költség 300 leire ment. Tudva az átutalások nehézségét, vártam s várt Valentiny Antal fó'könyvtáros kollégám - aki a latin szö­vegeket másolta - mert közben fölmerült annak a lehetó'sége, hogy fia kimegy Szegedre gyógyszerészettan hallgatónak s gondolta, hogy igy a kérdés könnyebben megoldódik. A fiu ki is ment szeptemberben s ne­kem már október végén emiitette az apja, hogy irjak Főtanácsos urnák, de akkor levelem az itteni szakadatlan elfoglaltatásban és fáradtságom mellett elmaradt. Most azonban a fiu, ki teljesen magára van ott utal­va s minden keresete az, hogy egy gyógyszertárban valami kisegitó' inspekciós szolgálatot tölt be - ugy tudom - hetenként háromszor, vizs­gái után minden pénzéből kifogyott. Valami kosztsegélye van s lakása is jutányos, de most már ugy kimerült minden aprópénzéből - nagy pe­dig nem volt neki - hogy még levélbélyegre valója sem maradt. Most tehát igazán elérkezett az ido, midőn végszüksége tartalék-tokéjéhez folyamodhatik. így kért apja most újra, hogy irjak FÓlánácsos urnák. Kérem szépen tehát most neki a kb 9 pengőt megküldeni. Cime: Valen­tiny Jenő gyógyszerészettaji-hallgató, Szeged Vásárhelyi sugárút 94. Esetleg mehet most csak az összeg fele, mert egy más ily kisebb át­utalás is a napokban érkezik részére s nem baj, ha a fiatal embernek egyszerre nincs sok pénze. így lassabban fogy. Különben szerény, szükséghez szokott, jóravaló fiatalember. Itt a Berzenczey levéltárban 1700 előttről nincs Berzenczey levél, A patai régi levelek ugy látszik, hogy vagy elvesztek, vagy más ágra szállottak, vagy a birtokkal együtt más család kezére jutottak. Az Erd. Múzeumban levó' családi levéltá­rakba nem kerültek. Ezeket mind ismerem s ha valahol Berzenczey­adatokat láttam, lejegyeztem a helyüket, de kevés van. Gyanakszom, hogy mivel Pata hosszasan Szilvásy-birtok volt, talán ide kerültek s ha igen, az elég baj, mert a Szilvásyak levelei hadrévi udvarházuk elége­tésekor 1894 tájt oda vesztek. Jól emlékszem, mint tanuló, az erről szóló hirlapi híradásra. Az itteni Berzenczey levéltárban családtörté­neti nézó'pontból a legérdekesebb darab B. István marosszéki fokirály­biró följegyzése házasságáról és gyermekei születéséről. Kisebb negyed­rét alakú irat, olyan mint e levél. Ha nem másoltam volna le s nem 412

Next

/
Thumbnails
Contents