Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos (II.) / 399–425. o.

szines szövetminták, Ígéretes kézimunkák és különös vizjelek - hol pedig a - rajzolt betűkkel, kusza sorokkal - rögzitett ido, a történelmi szituáció, vagy annak egy parányi része kötik le a levéltáros figyelmét. Emellett szeretnie és szerveznie kell a levéltárakat - ma már vitatott igénye és feladata a történelmi szintézis. Aki ezt műveli - levéltárban, vagy másutt - az a történész, aki sajátos módon és sajátos eszközökkel, mindig megbizhatóan és átgondoltan felszinre hozza, vagy hozzáférhetővé teszi az irott emlékeket, az a levéltáros. Az egyik az apró munkás, tudós történetiró-levéltáros - ilyen volt Kelemen Lajos -, a másik - célja elérése, az elméleti kérdések kimunkálása érdekében nem veszhet el a csábitó részletekben - a történész, aki a fejlődés nagy és bonyolult vonalainak bemutatására szintézist koszit. Kelemen Lajos Írásaiban és leveleiben ilyen igény nyomára ezideig nem bukkantam. De lehetősége se igen volt erre, hiszen munkásságának jelentós részét családi levéltárak között töltötte, távol az egykori kormányszervek általánosabb - éppen ezért elvi kérdéseket is tartalmazó - iratanyagától. A lehetőségekkel azonban élt, az Erdélyi Múzeum Levéltárának szervezéséből, a családi levéltárak köztörténeti vonatkozású iratainak publikálásából kivette részét. Gondja elsősorban arra volt, hogy a múlt tanúinak, a levéltári iratoknak létjogosultságot és megbecsülést szerezzen. Kelemen Lajos az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárát felbecsülhetetlen értékekkel gyarapitotta. (20) A Múzeum Egyesület választmánya elé terjesztett, évkönyvek formájában nyomtatásban is megjelent, levéltári működési jelentésekben fogalmazódtak meg azok az elvek, amelyeket Kelemen Lajos évtizedeken keresztül képviselt. Elképzelései szerint 1944-ig sor került a családi levéltárak missiliseinek rendezésére. Ez a kb. 60-70 000 darabra becsült iratanyag, korábban időrendben volt felállitva. Átrendezésével, mutatózásával hatalmas forrásértéket képviselő levéltári anyag vált könnyen kutathatóvá. A megbomlott levéltárak eredeti, vagy rekonstruált rendjének visszaállítása nemcsak a kezelhetőség szempontjából kecsegtetett eló'nyökkel, de reményt kelthetett arra is, hogy ezáltal a partikuláris jegyektol sajátosan szines, erdélyi levéltárak rendszere is megismerhetóVé válhat. A Kelemen Lajos által már 1902-tol szorgalmazott levéltárgyüjtéssel egyidejűleg feszülni kezdett a levéltár és a kézirattár gyűjtőköri illetékességének húrja. A rendezés alapelveit Kelemen Lajos alakította ki és Jakó Zsigmond rögzítette Írásban. "A Levéltár gyűjtési körébe tartozik minden olyan irat, mely hivatali ügymenetben jött létre s igy tulajdonképpen bizonyos hatóság, testület, egyesület, vállalat, vagy levéltárt termelő más tényező levéltárában foglalhatna helyet. Természetesen ide értendő minden olyan iratanyag, mely valaha egy akta mellékletét képezte, s mely bizonyos ügy elintézésének eló'segitése végett készült. "(21) Ekkor kezdődött a családi levéltárak középkori (1541 előtti!) anyagának uj, egységes rend szerinti felállítása, amelyre annál is inkább szükség volt, mert az Erdélyi Tudományos Intézet tervbe vette Erdély középkori oklevéltárának kiadását. A levéltár munkatársai az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára tudományos inventáriumának előkészítését látták abban, hogy tervbe vették a véglegesen rendezett levéltárak ismertetését. Kelemen Lajosnak 403