Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos (II.) / 399–425. o.

oroszlán része volt abban, hogy megindultak az erdélyi levéltárak kataszterének munkálatai. Egész Erdélyre kiterjedő személyes ismeretsége gyümölcseit aratták munkatársai, amikor a világháború okozta károkat felmérték, a tulajdonosok nevét megállapították és az őrzési helyeket felkutatták. Csak ezután kerülhetett sor a levéltárak anyagának megtekintésére, informativ jellegű felmérésére, az iratok szakszerű megőrzésére és rendezése érdekében a tanácsadásra. A Levéltár munkatervbe vette a szétkallódott levéltár részek törzs egységükhöz történő visszajuttatását. A Levéltár 1942-ben egy Leica fényképezőgéppel és egy hordozható reprodukáló berendezéssel gyarapodott. Ugyanakkor gyarapodott kézikönyvtára és lehetővé vált az addig dobozokban el nem helyezett iratok papirlemezek (deklik) közötti tárolása. A derűs-hasznos tervekre azonban már veszélyes közelből vetett sötét árnyat a háború. A Levéltár feltétlenül megóvandó iratainak befogadására készült már az "elégséges" légvédelmi óvóhely. Az idó'rendbe szedett levéltárak 1700 előtti teljes anyagát óvóhelyre Ítélték, majd, az eredeti elképzelést módositva, a korábban különválasztott levéltári részeket törzsükhöz visszahelyezték. Kelemen Lajos leveleiben ezekre vonatkozóan is bo információt adott. Ez alkalommal sem célunk Kelemen Lajos leveleinek tartalmát kritikai vizsgálat tárgyává tenni. Feljegyezték róla, hogy "bármiről irt, mindig megbizható adatokat, leszűrt és átgondolt eredményeket tett közzé". Az eddigieknél bővebb, a kor történetére is kitekintő, tanulmány keretei között nyilhatna csak lehetőség arra, hogy életét - a hétköznapok jelenségei között - mutassuk be. Igény és lehetőség szerint leveleinek további kiadását tervezem, s ha ez megvalósulhat, ki-ki Ítéljen saját belátása szerint. Arra azonban mindenkinek ügyelnie kell, hogy esetlegesen jelentkező' emberi gyengéit a levéltárügy érdekében kifejtett hatalmas munkájától elvonatkoztatva bírálni hiba lenne, mert o maga eló'tt más célt nem látott, mint azt, hogy dédelgetett álmát, a levéltárak és más gyűjtemények kincseit, az ember anyagi és szellemi produktumát, megbecsülve és biztonságban tudja. Szakterületén mindent megtett azért - ha kellett keményen birálta, ha másként nem ment, támadta az országos és helyi kulturpolitikát(22) hogy helyes szemlélettel őrizze, ápolja és szükség szerint tegye a köz kincsévé a múlt idők üzenetét, az emberi élet kis és nagy tanulságait. 404