Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Kelemen Lajos (II.) / 399–425. o.

véltáros - a régi erdélyi polihisztorok kései utóda - kétszer, háromszor, négyszer nem ellenőrizhette. Az is csak egy szempont - azonban már dokumentálható -, hogy a koncepciózus levéltáros és korrekt történetíró példamutatóan modern pedagógus is volt, de korszerű szemléletét munkatársai értetlenül, olykor ellenséges indulattal fogadták. Jellemző és csaknem ismeretlen tanári pályafutására vetett irányfényt Mikó Imre, amikor feljegyezte, hogy Kelemen Lajos "Elve volt, hogy a történelemtanitást a helytörténettel kell kezdeni, s amikor igazgatója kifogásolta, mért tartotta óráját a főtéri padokon, azt felelte: mert nem tudtam a Szent Mihály templomot az osztályba bevinni. " Még csak közel sem járunk az igazsághoz, ha vonzó egyéniségét, szines eló'adásmódját, anekdotázó kedvét, vagy dühös kifakadásait megszállottságával állitjuk szembe és arra hivatkozunk, hogy nem volt eleme az irás. (16) Hiszen nem irt keveset! Mikó Imre maga irt arról, hogy ihletett szavait, multat idézó' álmait, Móricz Zsigmond miként örökitette meg. (17) A szenvedélyes levéliró irodalmi becsű levelei is ennek ellenkezőjéről tesznek bizonyságot. Ugy véljük Kelemen Lajos rejtélyét -. vagyis annak okát, hogy az adatokban gazdag résztanulmányokat végül is miért nem követte szintézis, az elméleti kérdések, a fejló'dés nagy és bonyolult vonalai miért nem vonzották - célszerűbb más irányból vizsgálni. Ideális levéltáros volt - erról történt már emlités - levéltárcentrikus szemlélettel irt történelmet, sorakoztatott fel dokumentumokat, tisztázta az egyes események hiteles rendjét, kinyomozta személyek életrajzi adatait és családi kapcsolatait, korában úttörő módszertani kezdeményezéssel példát mutatott a tárgyi emlékek és az irásos följegyzések együttes megszólaltatására(18), de elejtett szavával sem utalt arra, hogy szintézis készítését tervezi. írásai között - csaknem megfeledett sajátos műfajként - sajnos, csak itt-ott bukkan fel, egy-egy érdekfeszítő levéltárismertetés. A szakember ezekből azt tudhatta meg, hogy hol és milyen állapotban találhatók az iratok, időhatárai szerint történelmünk melyik korszakára vonatkoznak és arról közölt néhány jellemző adatot, hogy a kérdéses levéltár a korszak melyik társadalmi rétegét reprezentálja. Ilyenkor mellőzte a kizárólag szakemberek számára sokat igéró

/ terminológiát és alapos, leltárszerü ismertetés helyett, hely és családtörténeti motívumokkal, izes, olvasmányos formában, népszerű levéltártörténetet irt. (19) Ezzel az "ócska" leveleknek létjogosultságot szerzett, azzal, hogy izes, olvasmányos és népszerű levéltárismertetéseket készített, kijelölte az iratok helyét a laikusok értékrendjében, a történeti értékű iratoknak és a levéltárosoknak presztízsét növelte és nem utolsó sorban nagy értékű, kiaknázatlan forrásanyaghoz juttatta a történettudományt. Szükségtelen bó'vebben magyarázni, hogy ez a küzdelem nem akármilyen eró'feszitést igényelt tőle. Az, aki hosszabb időt töltött levéltári kutatással és módja volt arra is, hogy raktárak mélyén, csendben a múltba tekintsen, megérti, megérzi, hogy csaknem lehetetlen - emberfeletti eró'feszités - az elméleti kérdésekre, a fejló'dés nagy és bonyolult vonalaira koncentrálni, elvonatkoztatni. Hol a külsó'ségek - kötéstáblák, szines, diszes levelesládák, irattartók, művészi ihletésű és kivitelű rajzok, ábrák, csodálatos tervek, rejtélyes mechanizmusok, 402