Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Centgraf Károly: Kazinczy pályakezdésének 200. évfordulóján / 395–398. o.

a kamasz érzékenység felhevült reakciója volt, amit maga sem akart megtartani. A pataki diák tovább tanult, majd megyei szolgálatba lépett. II. József kataszteri felmérést és népszámlálást rendelt el. A megyei hatóságokat kötelezte, hogy irják le a vármegyét és tegyenek javaslatokat: mit, hogyan lehet jobbitani, ésszerűbben gazdálkodni. Ez már a felvilágosodás, amelyben a földrajznak is megvan a maga helye és szerepe, a kor igényli. Kazinczy sebbel-lobbal - hevülő természetéhez és diákkori felismeréséhez hiven - ismét kiadta kis földrajzkönyvét 1786-ban. Ugyanebben az évben jelent meg Korabinsky Mátyás pozsonyi tipográfus és könyvkereskedő német nyelvű magyar geográfiai lexikona. 1787-ben egy Rövid magyar geográfia jelent meg Pesten. Kazinczy lapot inditott, az Orpheust, benne földrajzi és utleirások közlését is tervezte. 1790-ben jelent meg a lapban a Miskolctól Kassáig cimü munka, amely több, igy Szikszó, Garadna, Szurdok, Regéc, Enicke és Bárca helység leirását adta. Kazinczy tervei ismertek voltak. Eperjesről Fehér György jelentkezett földrajzi természetű munkával, Zemplénből Szirmay Antal, aki Zemplén vármegye leirását küldte el az Orpheusnak. Kazinczy - mint a nemzeti iskolák felügyelője - 1789-ben ismerte meg Vályi Andrást. Jó képességű, több nyelvet beszélő, a magyar nyelvért és irodalomért rajongó ember volt. Kazinczy megkedvelte és maga mellé vette. Vályi a magyar nyelv buzgó szeretete mellett tanúságot tett földrajzi érdeklődésről is. Kazinczy meglelte a kamaszkori gondolat végbevivojét, a magyar geográfia megirására alkalmas embert. Lelkes biztatással adta kezébe Korabinsky német nyelvű lexikonát, hogy azt magyarra forditsa. 1790., viharfellegek gyülekeznek. Meghalt II. József, az abszolutisztikus felvilágosodást felváltotta a mind ridegebb, kérlelhetetlen önkényuralmi reakció. Kazinczy és Vályi máról-holnapra hivatalát vesztette református vallása miatt, meg kellett válniok a kedves scholától. Útjaik elváltak. Kazinczy visszavonult, a megyei életben hallatta hangját, leveleit irta, azokban érvelt, csatázott. Vályi - a nincstelen csizmadiafi - hivatalért, kenyérért koldult barátok szivességén élve - Pesten a helytartótanácsnál. A kiszolgáltatott ember jezsuiták, türelmetlen, fekete klerikusok kezébe került, akik a kenyérért a religió, Calvin vallásának elhagyását követelték tőle. Vályi, alighanem kevéssé volt istenes, de mindenképpen beteg és koldus, akinek nem volt választása. Ez a lépés volt az, amit Kazinczy sohasem bocsátott meg. A má396