Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Centgraf Károly: Kazinczy pályakezdésének 200. évfordulóján / 395–398. o.

sik, hogy o kapta meg a végre felállított magyar nyelvi és irodalmi tanszéket a pesti universitáson más - nagyobb irodalmi-nyelvi múlttal rendelkező - jelöltek előtt. Vályi nem feledte a Kazinczy által reábizott feladatot - a geográfia megirását - a maga feltett életcéljának tekintette és az eleibe forditásnak indult munkát, azt meghaladó, eredeti, a kor szinvonalán álló müve fejlesztette. A magyar nyelv professzora diákjainak társaságot szervezett, ahol irodalmi "dolgozásaikat" bemutathatták. Szorgalmazta a magyar nyelv oktatását a gimnáziumokban. Magyar nyelvtan és magyar ábécé megalkotásán munkálkodott és természetesen oktatta az egyetemi ifjúságot. Közben pedig - szorgalommal gyűjtötte az anyagot a földrajzi szótárhoz. A hercegprimástól kikedveskedte Bél Mátyás kéziratait, a főherceg-nádortól a helytartótanács féltett, hivatalos összeirásait, helységnévtárait. Felhivasokat tett közzé különböző lapokban végig esengve a városok biráit, az alispánokat, a szolgabirákat és a földesurakat^ kérte, hogy "tudósitásokat", azaz, az általuk igazgatott, birtokolt területek leirását küldjék meg neki, s "lehetőleg környülállásaikkal eggyütt", válaszolva a "feltett punktumok" szerint. Pártfogókat keresett levélben és személyesen, kilincselt a helytartótanácsnál, hogy munkáját, de különösen az anyaggyűjtést szavának súlyával támogassa. Kazinczy gyanakodva figyelte a szárnya alól kiröppent fiatalembert, leveleiben gáncsoskodó megjegyzéseket tett. Aztán eljött 1795., a nagy per és Kufstein. Szabadulásakor Vályi Andrást már csak haldokló ágyán láthatta volna, de erre nem került sor. Vályi meghalt. Létrehozta a müvet, amelyet a szellemi vezető, a nagy inspirátor bizott rá. Az emlékezet mostohán bánt törékeny alakjával; mestere, Kazinczy elmarasztaló, meg nem bocsátó, elfogódott szavaiból Ítélve felőle, aki életéből többet tiz esztendó'nél a reábizott és a kor által követelt feladat végrehajtására szánt. A hibák és hiányok javitgatása, a "jobbitás" munkája közben ragadta el fiatalon a halál. Igen, Kazinczynak is voltak tévedései, ha embereket kellett megítélni. De az érdem, érdem marad, Kazinczy érdeme a felismerés - üzenete a mához is szól: a hazát szeretni csak történelmét és földjét ismerve lehet. 397