Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás levéltári forrásai, 1941–1944 / 349–359. o.

Ellenállási forrnak A délmagyarországi területi levéltárakban lévő - fentebb jelzett fondokból az alábbi ellenállási formákra találhatók - előre nem számitott, gazdag mennyiségben - levéltári dokumentumok: - Partizántevékenység (ellenállási csoportok) - A Horthy-rendszer állami és társadalmi rendjének erőszakos felforgatására irányuló izgatás (illegális kommunisták, a Békepárt, baloldali szociáldemokraták és szimpatizánsok ellenállási tevékenysége) - Szabotázscselekmények - A Kossuth Rádió, a Moszkvai Rádió és a szövetséges hatalmak rádiói magyar nyelvű hireinek hallgatása és terjesztése - Antifasiszta és háborúellenes röplapok terjesztése - Ifjúsági szervezetek ellenállási tevékenysége (SZEI, stb. ) - Az értelmiség (egyetemi tanárok, orvosok, stb. ) ellenállási tevékenysége - Beszolgáltatási kötelezettség megtagadása - Arurejtegetés - Lengyel tisztek és közkatonák menekitése (Délmagyarországról, Jugoszlávián keresztül) - A fasizmus által üldözöttek rejtegetése - Hadkötelezettség elöli bujkálás - Honvédelmi érdekű munka megtagadása - Szökések a Horthysta hadseregből - Fegyveres átállás, vagy fogságbaesésre való törekvés - Forradalmi tömegmozgalom kialakulása. A fenti ellenállási formák egy részének feldolgozásai 15) révén ismertté válhatott a délmagyarországi antifasiszta ellenállási mozgalom 1941-1944 közötti tevékenysége. A kutatás végzésekor nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a magyar történészek az antifasiszta ellenállás és partizánharc fogalmát ma a korábbinál tágabban értelmezik. Munkáikban a legkülönbözőbb társadalmi osztályok, rétegek, csoportok, az egyes nemzetiségek, vallások, pártok és politikai szervezetek stb. tevékenységére is figyelmet forditanak. Vizsgálni kivánják az ellenállás különböző' formáit (szervezeti tevékenység, spontán megnyilvánulások), változatos harci módszereit és eszközeit. Témáik az un. remhirterjesztestol a közigazgatás szabotálásán át a fegyveres fellépésig, a változatos és sokrétű harci eljárások egész sorát fogják át. Mindezek csúcsán ott áll a tudatosan szervezett fegyveres osztagok és csoportok tevékenysége. A délmagyarországi ellenállási mozgalomban résztvevő tömegek, csoportok vagy egyének főleg tudatosan, részben ösztönösen cselekedtek. Ahova eljutott az illegális Kommunista Párt, majd Békepárt hatása, ott a mozgalom tudatossá, esetenként eredményesebbé is vált, mint ahol hiányzott a Kommunista Párt irányitó, vezető, szervező ere-