Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás levéltári forrásai, 1941–1944 / 349–359. o.

je. A Kommunista Párt irányításának hiányában a mozgalom és különböző akciói nem emelkedtek a tudatosság fokára, de objektiv hatásukban - a fasiszta rendszer gyengítésében - igy is figyelemre méltó eredményeket értek el. Mivel népi demokratikus forradalmunk jellegében antifasiszta, antifeudális, antiimperialista és demokratikus volt, az ellenállási mozgalmak vagy akcióik is forradalmunk előfeltételeinek tekintendők. A délmagyarországi ellenállási mozgalom önmagában még nem feltétlenül forradalmi mozgalom. Forradalmivá az e mozgalmat vezető marxista párt teheti, amennyiben az ellenállási mozgalom győzelme után, a fasizmus leverése után tovább viszi a mozgalmat a társadalmi átalakulás útjára. A délmagyarországi ellenállási mozgalomban nemcsak kommunisták vettek részt, hanem különböző világnézetű és különböző' politikai állásponton álló csoportok és személyek, akiknek nem volt céljuk a társadalmi átalakulás, hanem "csak" a fasizmus rémuralmának megszüntetése. Mivel ez utóbbi a kor kulcskérdése volt, az ellenállási mozgalom történetét kutatni annyit jelent, mint kutatni népi demokratikus forradalmunk feltételeinek létrejöttét ezen a területen. Hazánk gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésében az általános jellemzők mellett lényeges különbségek mutatkoznak az egyes országrészek között. A mi területünkön, különösen a Viharsarokban a dolgozó nép nagyobb forradalmi hagyományokkal rendelkezett. E sajátosságnak köszönhető, hogy Délmagyarországon az antifasiszta ellenállás igen jelentós és széles társadalmi bázisra támaszkodott: a szegény-, kisés középparasztság erejére. Földmunkások, napszámosok, kubikusok, gazdasági cselédek, törpe- és kisbirtokosok alkották elsősorban az ellenállás társadalmi bázisát. (16) Emellett igen jelentós az ellenállásban a kisiparosság szerepe(17): iparosok, iparossegédek és iparostanoncok vettek részt az ellenállásban. A nagyobb városokban az ipari - Délmagyarországon könnyűipari munkásság szerepe jelentós az ellenállásban. (18) A Kommunista Párt tagjai - az SZDP országos vezetőségének tiltakozása ellenére - a baloldali szociáldemokratákkal együtt vettek részt az akciók szervezésében. Jelentós az értelmiség szerepe is a délmagyarországi ellenállási tevékenységben.(19) A levéltári dokumentumok azt bizonyitják, hogy a második világháború végéig az egyre fokozódó fasiszta terror következtében sem sikerült teljesen felszámolni a haladó érőket, sot ezen erők száma a felszabadulás idejéig lassan, de állandóan emelkedett. Volt tehát Délmagyarországon a fasizmus fertőzésétől mentes olyan aktiv mag, amely politikailag fel volt készülve az uj helyzetre, amely politikai érettségénél fogva jogosan vette kézbe a felszabadult Délmagyarország irányítását. Abban kell látnunk ennek a létező', ellenálló, aktiv magnak a 356