Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás levéltári forrásai, 1941–1944 / 349–359. o.

lekmény elkövetésének időpontja. Ez utóbbi a fontosabb, az alapvető, mert a cselekmény elkövetésének időpontját kell tekintenünk a dokumentum besorolásának alapjául, s nem az elkövetett cselekmény ügyészi, vagy törvényszéki tárgyalásának aktusát, időpontját. Végül megjegyezzük, hogy az esetek egy részénél mellékletként a nyomozati iratok mellett tárgyi bizonyíték is szerepel (röplap, plakát stb. ), ami különösen értékessé teszi a kutatás számára ezeket a levéltári f ondókat. Forráskritika A levéltári források elsődleges értékűek. Mégis a nagyobb mennyiségű levéltári anyag áttanulmányozása és az abban való elmélyülés kapcsán szükségesnek tartunk a törvényszéki, fó'ügyészi és ügyészi iratokkal kapcsolatban néhány forráskritikai megjegyzést tenni. Az iratok egy kisebbik részénél világosan kimutatható, hogy a cselekmény elkövetésére nem ugy és olyan körülmények között került sor, ahogyan a tanuk állították. Az esetek kisebbik részénél előfordult, hogy a feljelentésre bosszúból stb. került sor, amely az iratok alapján az eljárás során ki is derült, s érdekes módon az ügyészi szerv nem állt feladata magaslatán és nem vonta le ebbó'l a szükséges következtetést: nem született felmentő határozat a nyomozás beszüntetésére. Ugyanakkor az ellenkezője is igaz, mégpedig az, hogy az ellenállási esetek nagyobb részénél nem ismerjük meg az ellenállás teljes kiterjedését, csak amennyit a nyomozás során sikerül kideríteni és bebizonyítani. Hiszen a vádlottnak érdeke, hogy tevékenységéről minél kevesebb derüljön ki és minél kevesebb adat jusson a nyomozóhatóság birtokába. Fenti megállapításunkat bizonyítják azok az ügyek, amelyeknek tárgyalására 1944 második felében került sor, majd teljes befejezésére csak a felszabadulás után. Ekkor már ugyanis a Magyar Köztársaság nevében a 9590/1945, M. E. sz. rendelet értelmében felmentő' Ítéletek születtek és teljes valóságában bontakozhatott ki az elkövetett ellenállás mértéke és valóságos súlya. A levéltári iratok hézagainak kiegészítésére szerencsés megoldásként kínálkozik visszaemlékezésekre támaszkodni. A Csongrád megyei Levéltárban külön fondot(14) alkot ez a visszaemlékezés jellegű anyag, amely az évek során gyűlt össze. Az elsődleges forrásokat hasznosan egészíti ki az egykori harcok résztvevőitől személyesen gyűjtendő' élmény és visszaemlékezési anyag. Ezek használata esetén viszont utalnunk kell a szigorú forráskritikára, az eró'sebb kontroll szükségességére. Az események óta egy fél emberöltő' telt el. Az emlékek azóta bizony megszépülnek nem egy visszaemlékező' előadásában. 354