Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás levéltári forrásai, 1941–1944 / 349–359. o.

A levéltári anyag rendszere A levéltári anyag rendszeréről röviden csak annyit kivánunk elmondani, amennyi az iratok jellegének és értékének megállapításához szükségesek. Egy-egy ügyre vonatkozó acta több lényeges iratrészbol tevődik öszsze. Lényegesek azok a nyomozati iratok, amelyeket a nyomozás során vesznek fel, s a nyomozó szervek az ügyészség rendelkezésére bocsájtotta. A nyomozati iratok részletesen tartalmazzák az elkövetett cselekményt, azok elkövetésének körülményeit és inditékait. Az ügyészi szervek (ügyészség, főügyészség), a nyomozati iratok alapján elkészítették a vádiratot. A vádirat ismertette a személy, vagy személyek legfontosabb adatait, összefoglalta az elkövetett cselekmény, bűntett leglényegesebb vonatkozásait, s végül megindokolta a vádemelést, pontosan megjelölve a társadalomra való veszélyesség mértékét és büntethetőségét. A vádirat végén minden esetben közölték az idézendok, a tanuk jegyzékét. Az ügyészi szervek a vádiratot a nyomozati iratok csatolásával megküldték a Szegedi kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsa Elnökének, amely mint - az 1938. évi 16. te. értelmében - büntetőbíróság illetékes volt a főtárgyalás megtartására és az Ítélet meghozatalára. Az Ítéletet azonban nemcsak a kir. Törvényszék Öttagú Külön Tanácsának irataiban, illetve a Törvényszék irataiban találjuk meg, hanem az ügyészség, illetve főügyészség irataiban is, mivel az Ítélet hitelesített másolatát minden esetben megküldte a törvényszék az ügyészségnek is. Olyan esetekben, amikor a vád tárgya nem volt tanukkal bizonyítható, az ügyészség vezetője un. felmentő határozatot hozott, amely egyúttal a nyomozás megszüntetését is jelentette. A felmentő' határozatot közvetlenül a vádlottnak küldték meg. A határozat csak a legfontosabb személyi adatokat tartalmazta, de a felmentést hozó határozat indoklási részében részletesen leírták az elkövetett cselekményt, majd végül a felmentést megindokolták. Számunkra a felmentést hozó - ellenállásra vonatkozó - határozatok is értékesek, mert a felmentés nem jelentette azt, hogy az illető a cselekményt nem követte el, csak azt, hogy különböző okoknál fogva (a cselekményt elkövető' ügyessége, tanuk hiánya stb. ) az elkövetett cselekmény (az állam társadalmi rendje elleni izgatás, valótlan hír terjesztése, röplapok terjesztése stb. ) nem bizonyítható. A beérkező iratokat egytől kezdve sorszám alatt iktatták, minden évben újra kezdődő sorszámozással. Az egy ugyanazon ügyre vonatkozó iratokat azonban egy közös alapszám alatt helyezték el. Lényeges megkülönböztetni, hogy minden egyes actán két alapvető időpont szerepel. Az egyik időpont: a vádirat alján a vádirat elkészítésének időpontja; a másik időpont: a vádirat, vagy ítélet indoklási részében a cse353