Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás levéltári forrásai, 1941–1944 / 349–359. o.

kasok, cselédek, tanoncok és iparossegédek, az értelmiség és az ifjúság antifasiszta ellenállási tevékenysége. A délmagyarországi rész ellenállásának egységes vizsgálatát lehetővé teszi Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyék szorosan egybefonódó történelmi múltja, hiszen Délmagyarországon, különösen a Viharsarokban a dolgozó nép a második világháború utolsó évéig nagyobb forradalmi hagyományokkal rendelkezett. Szükséges és hasznos megvizsgálni egy regionális terület ellenállásának fejlődését. Egy ilyen regionális áttekintés a mélyebb és az eddig fel nem ismert összefüggések feltárásához segit hozzá. Eddig ugyanis az antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom vizsgálata Magyarország 1944-es területe néhány fontos vidékére (Borsod, Budapest és az Északi-hegyvidék) koncentrálódott. Nem foglalkozhatunk a délmagyarországi antifasiszta ellenállási mozgalommal egy sorban a délbácskai partizántevékenységgel is, mert ez külön vizsgálandó kérdés. Ebben az irányitó szerep a Jugoszláv Kommunista Párté. Meg kell azonban emlitenünk, hogy az ottani magyar lakosság antifasiszta része is bekapcsolódott a harcba. Ezért csak utalni szeretnénk arra, hogy a már ismert Kiss Ernő', Gaisin Grozda és mások ellenállási tevékenysége mellett, a Csongrád megyei Levéltár fondjainak átnézése során(5) nagyon sok olyan eddig teljesen ismeretlen dokumentumra lehet akadni, amelyek a délbácskai ellenállási és szabotázs tevékenységre vonatkoznak. Tekintettel a nálunk található források rendkivül nagy számára, e témánál kivánatos lenne valamiféle nemzetközi együttműködés kibontakoztatására. Levéltári források A Horthy-rendszer elnyomó és igazságszolgáltató apparátusának iratai tartalmazzák azoknak az intézkedéseknek a végrehajtását, amelyeket a rendszerrel egyet nem értő, a rendszerrel szembenálló, a rendszerrel szemben ellenállást kifejtő' elemek tevékenysége ellen adtak ki. Különösen kegyetlen munkát végzett e tekintetben a Honvéd Vezérkar Fó'nökének 1941. október 28-án felállitott különbirósága, amely halálos Ítéleteinek sorozatával szinte megtizedelte a forradalmárokat. A VKF különbiróságát "a fennálló társadalmi rend felforgatására irányuló minden tevékenység ellen" hozták létre(6) és az illetékes hadtestparancsnokság keretében működött. A halálos Ítéletet a vezérkari főnök hagyta jóvá. Az ellenforradalmi rendszer uralomra jutása után nem sokkal már 1921-ben gondoskodott arról, hogy keményen eljárjon azokkal a baloldali eró'kkel szemben, amelyek állami és társadalmi rendjének eraszakós felforgatására izgatnak. (7) Erról nyilatkoznak a Horthy-rendszer rendőrségi, ügyészi és biró350