Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Kopasz Gábor: Az állategészségügyi igazgatás ágazati vizsgálata, 1945–1950 / 311–347. o.

pontból figyelemmel kisérte a lótenyésztés és a lóállomány fejlesztését veszélyeztető', vagy gátló betegségeket és a szükséges intézkedések megtételére javaslatokat tett a törvényhatóság első tisztvisélőjének. Az állatbetegségek elleni védekezés és a betegségek megelőzése céljából a földmüvelés ügyi minisztérium elrendelte, hogy a népszerű mezőgazdasági tanfolyamokon állategészségügyi előadások is szerepeljenek. Körlevélben hivta fel a törvényhatósági állatorvosokat, hogy a népszerű mezőgazdasági tanfolyamok hallgatóit az állatbetegségek elleni védekezéssel és az állatbetegségek megelőzésére vonatkozó tudnivalókkal is ismertessék meg, A minisztérium fontosnak tartotta, hogy a tanfolyamokon az állategészségügyi előadásokat állatorvosok tartsák meg, akik a többi előadóval azonos előadói tiszteletdíjban részesüljenek. (33) Ugyanekkor a Baranya megyei alispán is szükségesnek tartotta, hogy a megyében az apaállatgondozók részére is tartsanak továbbképző tanfolyamokat, amelyeken az állattenyésztési tárgyú előadások mellett állategészségügyi előadások is szerepeljenek. Ezeknek a tanfolyamoknak a megtartására azért került sor, mert a háborús események következtében lecsökkent állatállomány egyik főalapja volt az értékes apaállatok minél szakszerűbb gondozása és köztenyésztésben tartása. (34) Voltak olyan állatbetegségek vizsgált időszakunkban is, amelyeket az állatorvos/tudomány nem tudott gyógyítani, hanem az ilyen betegségben szenvedő tenyészállatot vagy ki kellett irtani, vagy pedig a továbbtenyésztésből teljesen kizárni, A lovaknál ilyen volt a takonykór és a tenyészbénaság: a takonykóros lovat a betegség megállapítása után az elsőfokú állategészségrendőri hatóság köteles volt azonnal leöletni, a tenyészbénaságban szenvedő lovakat pedig ki kellett zárni a tenyésztésből, A tenyészbénaságban beteg mének kiherélését rendelte el az elsőfokú állategészségrendőri hatóság. A tenyészbénaságban beteg kancáknak nemcsak a fedeztetése, de még a mesterséges termékenyítése is tilos volt. Ugyanis sok esetben az újszülött csikók is megbetegedtek, miután anyjuk tejével, vagy az alomszalmán keresztül anyjuk hüvelyváladékával fertőződtek. A tenyészbéna kancát nyakának bal oldalán, valamint mindkét hátsó lábán a combéi belső harmadán tüzes vassal való besütés utján "TB" (tenyészbéna) betűkből álló állandó bélyeggel kellett megjelölni. Az elsőfokú állategészségügyi hatóságnak nyilvántartást kellett vezetni a tenyészbéna kancákról, melyeket a járási állatorvos kiszállásai során legalább félévenként egyszer köteles volt megvizsgálni. (35) A különböző, de egyébként gyógyítható állatbetegségekből eredő meddőségi megbetegedések tették szükségessé a mesterséges termékenyítés bevezetését, egyre általánosabbá tételét, a mesterséges termékenyítő állomások felállítását. Mivel a mezőgazdaság gepesitese előtt rendkívül nagy fontossága volt a lótenyésztésnek, a mesterséges termékenyítés is először a lovaknál kezdődött, később azonban ezt messze túlhaladta a szarvasmarhák mesterséges termékenyítése. Bár a mesterséges termékenyítést állatorvosok végzik, a mesterséges termékenyítő állomások 333