Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Kopasz Gábor: Az állategészségügyi igazgatás ágazati vizsgálata, 1945–1950 / 311–347. o.

veket kell felvenni és azokat ellenőrizni. A határszéli állategészségügyi feladatok ellátására megfelelő számú állami állatorvost kellett alkalmazni. (24) Az 1874: XX. te.-t kiegészito, 1880. évi XXVI. te. pedig egyenesen megtiltotta a határon a szarvasmarháknak az olyan országokból való behozatalát, ahol gyakori betegség a keleti marhavész. Az e rendelkezések végrehajtásával megbizott földmüvei és ügyi minisztert még arra hivta fel, hogy a keleti marhavésszel fertőzött országokkal szomszédos határokon azonnal állitson fel fegyveres örizetet. Az 1910: VI. te. a betegségek behurcolásának megakadályozása céljából szintén eltiltotta az állatoknak legeltetés végett a határokon át külföldre való hajtását. Az 1928: XIX. te. is szigorúan megtiltotta a fertőző betegségben szenvedő, vagy betegségre gyanús állatoknak külföldről az országba való behozatalát, vagy az országon való keresztülszállitását. Elrendelte, hogy a földmüvelés ügyi miniszter a határszéleken létesitsen belépő állomásokat, sőt szükség esetén gondoskodjék a határ állandó állategészségrendőri őrizetéről. Különösen a keleti marhavész veszélyére hivta fel ez a törvénycikk is a figyelmet. Az állategészségügyről szóló 1928: XIX. te. végrehajtásáról kiadott 100.000/1932. F. M. sz. rendelet is leszögezte, hogy a m. kir. (vagyis állami) belépő állomások végzik az állatbetegségeknek külföldről való behurcolásával kapcsolatos állategészségrendőri teendőket. A belépő állomások állategészségügyi rendszabályainak alkalmazásánál tekintetbe kellett venni a nemzetközi megállapodásokat. A határvidékeken a földmüvelésügyi miniszternek külön kellett gondoskodnia az állatállomány számbavételéről és pontos nyilvántartásáról. Megtiltotta a rendelet, hogy a külföldről érkező állatokat hazai állatokkal közös vasúti kocsikban, közös hajórekeszekben, vagy más közös szállítóeszközökön szállítsanak. Mindezekre a határszéli intézkedésekre az állatbetegségek terjedésének megakadályozása céljából volt szükség. Állatgyógyászat; és az állatbetegségek elleni küzdelem Az 1888: VII. te. elrendelte már, hogy az állatbetegségek megállapitásával, az állatok gyógyításával, boncolásával csak állatorvosok foglalkozhatnak. A lépfenében megbetegedett állaton csak állatorvos végezhetett műtétet. Veszettségben elhullott állatokat csak állatorvos boncolhatott fel. A takonykór fertőzése miatt elkülönitett állaton csak állatorvos végezhetett megfigyelést. A száj- és körömfájásban megbetegedett állat húsát csak hatósági állatorvosi engedéllyel volt szabad emberi táplálékul felhasználni. Ragadós tüdőlobban szenvedő szarvasmarha tejének és húsának felhasználását csak hatósági állatorvosi vélemény alapján lehetett megengedni. Az ilyen állatot csak állatorvosnak 325