Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Kopasz Gábor: Az állategészségügyi igazgatás ágazati vizsgálata, 1945–1950 / 311–347. o.

volt szabad beoltani. Juhhimloben levő állatok oltását ugyancsak állatorvos végezhette. A rühösséggel fertőzött lovakat is állatorvosi megfigyelés alatt kellett tartani. A tenyészbénaságot lovakon és szarvasmarhákon állatorvosnak kellett megállapítania. A sertésorbáncban megbetegedett sertések beoltását is csak állatorvos végezhette. De ez volt a helyzet egyéb betegségek kezelésénél és minden más állat gyógyításánál. Az állatbetegségekre és a betegségek gyógyítására fokozott gondot kell fordítaniuk az állategészségügyi hatóságoknak közvetlenül a második világháború utáni években, amikor éppen a háborús események következtében nagyobb volt az állatbetegségek elterjedésének a veszélye. Az ideiglenes nemzeti kormány földmüvelés ügyi minisztere mindjárt a háború után elrendelte az egypatás állatok (lovak, szamarak, öszvérek) általános és kötelező állatorvosi vizsgálatát. Az állategészségügyi hatóságoknak különös gondot kellett forditaniok az anyakancákra és ménekre. Az egy évnél idó'sebb méneket az elsőfokú állategészségügyi hatóságoknak havonként ellenó'riztetniük kellett. A megvizsgált ménekről az állatorvos bizonyítványt állított ki. Ha pedig az állat tenyészbénaságban bizonyult betegnek, ezt besütó' bélyegzÖVel jelölték az állat nyakán és combján. A tenyészbénaságra gyanús állatokat azonban eló'zó'leg egy évig hatósági ellenőrzés alatt kellett tartani. Ugyanilyen szigorú vizsgálat alá kellett vonni a takonykórban megbetegedett állatokat. A takonykórral és a tenyészbénasággal kapcsolatos vérvétel megtörténtét hivatalosan igazolni kellett a marhalevélen, vagy külön bizonyítvánnyal. Csak a vérvizsgálaton átesett és egészséges kancákat lehetett a ménekkel fedeztetni. (25) A sertésállomány védelme érdekében ugyanúgy országosan elrendelték a sertéspestis elleni szimultán oltásokat. Csak azok a megyék és járások voltak ez alól kivételek, ahol a betegség veszélye nem állott fenn. A helyi állategészségügyi hatóságnak a sertéspestis elleni védó'oltásokról kimutatást kellett készíteni. A Dunántúlon ezenkívül még a fertó'zo sertésbénulás ellen is meg kellett tenni a megeló'zó' és gyógykezelő' intézkedéseket. Az 1949. évben a baromfipestis veszélye öltött óriási méreteket, úgyhogy a földmüvelés ügyi miniszter a 15 026/1949. F. M. sz. rendeletével az ország egész területén kötelezó'vé tette a baromfipestis elleni védó'oltásokat. Ezt a hatósági állatorvosok hajtották végre. Még ugyanebben az évben a baromfipestis elleni kötelező' védó'oltásokról másik két rendeletet is kibocsátott a földmüvelés ügyi miniszter. A helyi hatóságoknak végre kellett hajtani veszettség ellen az ebek kötelező' védőoltását. A miniszteri rendelet megszabta, hogy melyik megyékben kell ezt az év elsó', és melyik megyékben az év második felében elvégezni (16 042/1950. F. M. sz. r. ). Baranya megyében nagyon elterjedt betegség volt a szarvasmarha 326