Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Kopasz Gábor: Az állategészségügyi igazgatás ágazati vizsgálata, 1945–1950 / 311–347. o.
Az állategészségügyi hivataloknál szükség volt megfelelő számú örök alkalmazására, akiket ugyancsak a földmüvelés ügyi miniszter nevezett ki. Ezeket az őröket ellátták egyenruhazattal. Az állami belépő állomásokon levő örök létszámkeretébe tartoztak. A segédmunkásokat a szükségesnek megfelelően az állategészségügyi hivatal vezetője vette fel, vagy bocsátotta el, de dijazásukat a földmüvelés ügyi miniszter szabta meg. Az állami egészségügyi hivatalok rendtartásáról az 1928: XIX. te. végrehajtásáról kiadott 100.000/1932. F. M. sz. rendelet intézkedett (130-138. §-ok). Eszerint csak olyan sertéshizlaló telepet tarthattak fenn, ahol az ólak megfeleltek az épitési alapvető követelményeknek, ezen felül csatornázással, vízvezetékkel és az állomásig vezető vasutvágánnyal voltak ellátva. Az állategészségügyi hivatalok felügyelete alá tartozó hizlaldákban az első- és másodfokú állategészségrendészeti teendőket - a szabálysértési ügyek kivételével - maguk a hivatalok látták el. Az állategészségügyi hivatalok felügyelete alá tartozó hizlalótelepekre csak belföldről és vészmentes helyről lehetett hizlalásra szánt sertéseket beszállitani. Beszállitás előtt ezeket állategészségügyi vizsgálat alá kellett vonni. A hizlalótelepeken a sertéseket továbbra is állandó állatorvosi ellenőrzés alatt kellett tartani. Ha állatbetegség ütötte fel a fejét az állategészségügyi hivatalok hatásköre alá tartozó hizlaló telepeken, a tulajdonos ezt az állami állategészségügyi hivatalhoz tartozott bejelenteni. Az állategészségügyi hivatal feladata volt a betegség megállapítása, a betegségelfojtó rendszabályok alkalmazása és a betegség megszűnésének megállapítása. Az állategészségügyi hivatalok felügyelete alá tartozó telepeken a közcélra szánt hizott sertések levágása az illető városok, vagy községek közvágóhidjain történt. Csupán a kényszervágásokat és a magánfogyasztásra szánt sertések vágását engedték meg a hizlalótelepen felállított vágóhelyen. A hizlalótelepeken elhullott sertések ártalmatlanná tételéről, dögtérre való szállításáról az állategészségügyi hivatalnak kellett gondoskodni. A hivatal engedélyezhette a tulajdonosnak az ilyen állatok zsiradékából való szappanfőzést is. Az állategészségügyi hivatalok alá tartozó hizlaldák sertései után a tulajdonosok meghatározott dijakat fizettek állatorvosi felügyelet és ellenőrzés, marhalevélkezelés és husvizsgalat cimén. E dijak többségükben az államkincstárt illették, de ezeket az állategészségügyi hivatal szedte be. A felszabadulás előtt öt ilyen állami állategészségügyi hivatal működött az országban: Budapesten (Kőbánya), Barcson, Békéscsabán, Győrött és Nagytétényben. A kőbányai m. kir. állategészségügyi hivatalt a földmüvelésügyi minisztérium még 1895-ben szervezte a korányai sertéspiac állategészségügyi feladatainak az ellátására. (19) 323
