Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - Kopasz Gábor: Az állategészségügyi igazgatás ágazati vizsgálata, 1945–1950 / 311–347. o.

vezést használja. Ugyancsak a járási elsőfokú állategészségügyi ható­ságnál működő állami állatorvos a "járási állatorvos" nevet viseli. Az államositott helyhatósági állatorvosok jogállását a rendelet ugy határozta meg, hogy a városi állatorvos a város elsőfokú állategész­ségrendészeti hatóságának, a községi (kör)állatorvos pedig a község helyi állategészségügyi hatóságának mellérendelt szakközege. A városi és községi állatorvosok hivatalos elhelyezéséről és működésük dologi feltételeiről az illető város és község tartozott gondoskodni. (17) A helyhatósági (községi és városi) állatorvosok államosítását ki­mondó kormányrendelet végrehajtási utasitását a földmüvelés ügyi mi­niszter 8602/1949. F.M. sz. rendelete tartalmazta. Eszerint a volt helyhatósági állatorvosok 1949. július 1-tol kezdve váltak állami alkal­mazottakká. Ezt megelőzőleg azonban kötelesek voltak június 31-ig le­tenni a főispán előtt a szolgálati esküt, s ennek megtörténtét a főis­pánnak jelentenie kellett a földmüvelés ügyi miniszternek. Ha a földmüvelés ügyi miniszter egy helységben több állatorvosi mű­ködési körzetet jelölt ki és igy több állatorvost nevezett ki, akkor kö­zülük egy vezető állatorvost bizott meg, aki a "városi vezető állator­vos", illetve a "községi vezető állatorvos" nevet használta. A vezető állatorvos látta el a helyi hatóságnál az állategészségügyi feladatkört. A helyhatósági állatorvosok államosítása után a jogszabályok ennek megfelelően bővítették hatáskörüket, illetve módosították az 1900: XVII. te. és az 1928: X3X. te, valamint az utóbbi végrehajtási utasitásaként megjelent 100.000/1932. F.M. sz. rendelet egyes szakaszait. A járási állatorvosok korábbi feladatai közül többet az államositott községi (kör) állatorvosok vettek át, amelyek felügyeleti, ellenőrzési és vizsgálati jellegű teendó'k voltak. A községi állatorvos által megállapitott betegsé­get (kórisme) ugy kellett tekinteni, mintha az elsőfokú állategészség­rendészeti hatóság állapitotta volna meg. A városi vezető állatorvos a városi elsőfokú állategészségrendészeti hatóság előadója volt. A 8602/1949. F.M. sz. rendelet mondta ki, hogy a járási, a vá­rosi és a községi (kör)állatorvosok felügyelő hatósága megyei szinten a Mezőgazdasági Igazgatóság. Amint erre már utaltunk, a vármegyei mezőgazdasági igazgatóság állategészségügyi előadója lett a volt tör­vényhatósági állatorvos. A megszűnt kerületi állategészségügyi felügye­lőség feladatkörét egy-egy megyére vonatkozóan a rendelet ugyancsak a vármegyei mezőgazdasági igazgatóságra ruházta át. Érdekes, hogy a rendelet továbbra is fenntartotta a magánállator­vosi gyakorlatot, bár ennek ekkor már nem volt tul sok jelentősége. A magánállatorvosok megkezdett állatorvosi praxisát a letelepedési he­lye szerint illetékes községi (kör)állatorvoshoz kellett bejelentenie. A földmüvelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a népjóléti miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében intézkedett az állami állatorvosok dijazásáról, müszerhasználatáról és gyógyszerellátásáról. OOI

Next

/
Thumbnails
Contents