Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Varga Endre: A királyi Curia 1790–1950. Bp., 1974. / 251–255. o.

Varga Endre: A KIRÁLYI CURIA 1790-1950 Bp. Akadémiai Kiadó 1974. 8° 274 1. A szerző évtizedeket töltött az Országos Levéltár kúriai levéltárában, és elsősorban nagyon gondos levéltáros és kíváncsi kutató lévén, az ott őrzött iratanyagot olyan alaposan és olyan tudományos felkészültséggel megismerte, mint előtte senki, és még nagyon soká várhatunk, míg még egy ilyen ismerője akad. Ebből az óriási ismeretanyagból eddig csak apróbb közleményeket tett közzé (ügyvédi vizsga, bányabíráskodás), egyetlen nagyterjedelmű közleménye az úriszéki perszövegek forráskritikai publikációja egészen más anyagból való. Bár azzal is éveket töltött el, bevezetése, szövegmagyarázatai, szakszótára jogtörténetünk jelentős kincsévé teszik, élete fő művét csak most olvashatjuk, a szerző halála után. Roppant aggályos szerkesztésmódja, forrásgyűjtése, forráskritikája halála napjáig visszatartotta attól, hogy kész művét közzétegye. Ha élne, bizonyára még mindig találna valami finomítanivalót, valaminek még utána kellene néznie, még mindig halasztgatná a közzétételt. Ez azonban csak az ő hihetetlen lelkiismeretességét jellemzi, a legkritikusabb olvasónak sem jut eszébe, hogy a munka nem teljesen kész, valahol valami hiányok vannak benne. Sőt nemcsak a mű egészének szerkesztésében, minden oldalon bámul a felhasznált rengeteg anyag, a szerzőnek minden apró részletre kiterjeszkedő gondossága láttán. A könyv tulajdonképpen három önálló dolgozatból áll. Az első 154 oldalon a Kúria történetének áttekintését kapjuk 1780-1848-ig, a második részben 50 oldalon a Kúria szervezetét, ügyvitelét, hatáskörének és illetékességének szakszerű bemutatását, de most már a késő feudalizmus egész idejéről, 1724-1848-ig, végül a kúriai peres eljárást ugyancsak az egész időről. Az utóbbit a .szerző már közzétette a Levéltári Közieményék 1968 évi 39. évfolyamának269-309. lapjain, de ezt a közlését kiegészítette nemcsak váltó- és bányapereíc, valamint a.•táblai büntetőperek eljárásának ismertetésével, kb. 10 oldalon, de számtalan apró részlettel is. Pl. röviden beledolgozza a .11. József által kiadott Novus Ordo-var életbeléptetett perjogi elveket, és sok helyen finomít a részleteken. Némelyik jegyzetbe egy új forráshivatkozást vagy utalást illesztett. A két közlemény összevetése világot vet a pzerző munkamódszerére, mely soha nem találja tökéletesnek a már kész írását sem, tovább csiszolgat rajta. A három dolgozat mégis egységes egészet jelent, mert a Kúriát nemcsak szervezetében, változásaiban, hanem működésében, tevékenységében is bemutatja. Tulajdonképpen csak egyet hiányolunk belőle, a Kúriának 1724-1780 közötti fejlődését. A szerző ezt az anyagot épp olyan jól ismeri, mint a későbbit, ezt világosan mutatja a peres eljárásról szóló rész. Nyilvánvaló kevesebb kancelláriai 251