Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Szabó Ferenc: Helytörténeti tanulmányok. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta: Glatz Ferenc. Bp., 1971. / 248–250. o.

részleteit bemutató írásokra érdemes felfigyelni: Huszár János (Pápa), Vaska Miklós (Nova), Mándics Mihály (Csávoly). Sajátos viszonyokat rögzít Gyarmathy Zsigmond vásárosnaményi helyzetrajza 1944 októberéből a közigazgatásról. Forrásérték szempontjából a kötet legjobb írásai a gazdaságtörténet és a művelődéstörténet körébe tartoznak. Kitűnő tanulmány Lovas Gyula munkája a soproni vasutak újjáépítéséről, nagyszerű korrajzzal, jellemző megfigyelésekkel és példás szakmai-műszaki hozzáértéssel. A földreform és az azt követő agrárstruktúra kérdéseit több részlet is érinti, nem mindig önálló vizsgálati szempontok birtokában. Béli József a nagykanizsai járásról szólva plasztikusan világítja meg a volt cselédek és a földreform viszonyát. Tömör és lényeglátó megállapításokat nyújt Molnár Lajos a Heves megyei Detk községről szólva az 1950-es evek első felének agrárpolitikájáról. Témaválasztásának újszerűsége és a probléma igen színvonalas kibontása dicséri Strasszer György tanulmányát a városfejlesztés körül 1946 tavaszán kialakult székesfehérvári vitákról. A művelődéstörténeti témájú pályamunka-részletek két legjobbja Kiss Máriáé (Vas megye tanügyi helyzete az 194445—ös tanévben,) és Kárász Józsefé (A Vásárhely Népe c. napilap születése és első félesztendeje). Mindkettő az országos kutatás számára nem helyi jelentőségű eredményeket nyújt. Levéltáros szemmel nézve a kötetet, örömmel szólhatunk arról is, hogy a közreadott részletek zöme komoly forrásfeltárásról, elsősorban a levéltári anyag kiaknázásáról tanúskodik. Gyakran szerepel a levéltári anyagban a vidéki pártarchívumok iratainak felhasználása is. A korábban megszokottnál kisebb arányban hivatkoznak a szemelvények a visszaemlékezésekre. Ugy tűnik, ez a forrásfajta a tényleges súlya szerinti megítélést kapja a helytörténetírásban is: Nem mellőzhető, sokszor alapvető, de önmagában nem elég hiteles, csak az írott forrásokkal szembesítve fogadható el és használható föl. Kár ugyanakkor, hogy a kötetben nem volt mód képek közlésére. A pályamunkák jórésze értékes reprodukciókat tartalmazott . A hasonló válogatások rendszeres megjelentetése meggondolást érdemel. Felmerülhet a szűkebb, körülhatároltabb tematikájú gyűjtemény ötlete is, pályázatokkal összefüggésben vagy attól függetlenül. Másfelől alkalomadtán azzal is érdemes volna foglalkozni, hogyan jutnak be az ilyen kiadványokban publikált új adalékok a történetírás áramkörébe. A helytörténet művelői, a honismereti mozgalom, a szakköri munka, az iskolai oktató-nevelő tevékenység révén a most ismertetett kötet széles körben elterjedt és szemléletével, szakmaimódszertani megoldásaival hasznos és színvonalas törekvéseket ösztönöz . Szabó Ferenc 250