Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Kállay István: Nógrád megye története. Szerk.: Balogh Sándor. I–IV. k. Salgótarján, 1969–1973. / 237–240. o.
megszervezésére. A szervezkedő Nógrád megyei munkások a szomszédos Szlovákia partizánjaival léptek kapcsolatba, tevékenységüket összehangolták. A kibontakozásra utal, hogy 1944. szeptember 20. után a megye egész területét "partizánoktól fertozött"-nek nyilvánították a hatóságok. Különösen drámai a monográfiának az a része, mely az 1944. november 23-án a karancslejtői bányába visszavonult 300 ellenálló bányász sorsát ismerteti, kiknek egy része árulás útján került csendőrkézre. A bányából kitört partizánok a Karancs hegységbe menekültek. A megye partizánjainak segítése, összefogása, a partizánharc kibontakoztatása Nógrádi Sándor nevéhez fűződik. Működésének leírása érdekfeszítő, izgalmas olvasmány. A monográfia zárókötete - Jakab Sándor munkája - a felszabadulástol 1962-ig mutatja be a megye történetét . A kötet három részre oszlik: 1. A felszabadulástól a szocialista forradalom győzelméig, 1-944-1948. 2. A szocializmus építésének kezdete, ellentmondásai, 19481956. / •"• . 3. A néphatalom megszilárdítása az ellenforradalom leverése után, a szocializmus alapjainak lerakása, 1957-1962. Az első részben a megye társadalmi helyzetéről, háborús károkról, a népi szervek megalakulásáról, a földreformról, a baloldali erők küzdelmeiről a reakció visszaszorításáért, az országgyűlési választásokról olvashatunk. A második rész a proletárdiktatúra politikai rendszerének helyi kiépítéséről, a kulturális forradalom kibontakozásáról, az újjáépítésről, a szocialista iparosításról, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megindulásáról, valamint a megye gazdasági életében jelentkező feszültségekről, a megye politikai életében jelentkező torzulásokról szól igen figyelemre méltó módon. Különösen gondolatébresztő a monográfiának az 1956-os ellenforradalom megyei eseményeivel foglalkozó része. Kitűnik belőle, hogy a megye haladó erői sokáig ellenálltak az ellenforradalom próbálkozásainak, illetve hogy egy percig sem adták fel az ellene folytatott harcot. Nem lehet megindultság nélkül olvasni azokat a részeket, ahol a szerző - láthatóan nem mentesen saját emlékeitől - erről a harcról ír. Ha vannak, kik hajlamosak ezt elfelejteni, a monográfia olvasása arról győzheti meg őket, hogy ezt sohasem lehet. Szólni kell végezetül a minden kötetet kiegész.ítő nagyszámú, jól kiválasztott képanyagról, valamint a IV. kötet végéhez csatolt függelékről (Schneider Miklós munkája). Ez tartalmazza mindazok neveit, kik említésre méltó szerepet játszottak a megye történetében. Ezt követi a helynév- és tárgymutató, illetve a községi adattár. Ez községenként az alábbi adatokat közli: név, fontosabb külterületi lakott helyek, terület (hektárban), lélekszám, vállalatok, szövetkezetek, kulturális, egészségügyi intézmények, sportlétesítmények, műemlékek, bibliográfiai tájékoztató. Mindezen adatokat a helytörténet művelői kiválóan hasznosítják. 239