Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Edelény múltjából. Szerk.: Sápi Vilmos. Edelény, 1973. / 240–244. o.

Összefoglalva Nógrád megye ezzel a munkával nemcsak a megye történetét tárta fel és bocsátotta az érdeklődők rendelkezésére, hanem olyan művet alkotott, mely méltán szolgál például más megyék számára is. Talán a jó értelemben vett lokálpatriotizmus hasonló monográfiák készítésére, megjelentetésére ösztönzi őket. Kállay István EDELÉNY MÚLTJÁBÓL Szerk.: Sápi Vilmos Edelény, 1973. 722 1. Örvendetesen szaporodó helytörténeti monográfiáink ismét jeles alkotással gyarapodtak. Edelény, Borsod és Pinke egyesített községek felszabadulásának 25 éves jubileumára a közös nagyközségi tanács 45 íves, vaskos kötettel lepte meg e szűkebb északborsodi táj múltja iránt érdeklődő olvasókat. A mű címe arról tanúskodik, hogy az országosan ismert és helyi szerzőkből álló írói gárda - valamennyien szakemberek a könyvet szerényen tanulmánykötetnek szánta, holott annak történelmi részét csaknem a monografikus teljesség igényével dolgozta fel. A munka célja mégsem a múltba feledkezés, hanem az eddig megtett út felmérése a jelen és jövő célkitűzéseinek, terveinek jobb előkészítése, és megvalósítása érdekében. Ezért is kísérték megkülönböztetett figyelemmel a felszabadulás óta eltelt 25 esztendő eseményeit. A 722 oldal terjedelmű alkotás három részre oszlik: 1848-ig a feudalizmus évszázadainak történetét, 1945-ig a polgári korszakot, végül 1945 után a szocializmusba torkolló, közelmúlt negyedszázadot eleveníti meg. A felsoroltakat magvas előszó és utószó egészíti ki, továbbá ritka gondossággal elkészített rövidítés- és irodalomjegyzék, végül a kötet gyakorlati felhasználását nagyban megkönnyítő tárgy-, hely- és névmutató. A tanulmánykötet címének megfelelően elsősorban történelmi jellegű. E tekintetben igyekezett felhasználni csaknem a teljes forrásanyagot: a levéltári okmányokat, a történeti szakirodalmat és a hézagpótló visszaemlékezéseket. Szerepet kaptak egy-egy fejezet erejéig az írásos forrásokon túlmutató régészeti emlékek, a művészettörténet, a földrajztudomány és a néprajztudomány is. A rokon tudományágak viszonylag szerény jelenléte annak bizonysága, hogy Edelényt és környákét elsősorban a történettudomány művelői ismerik, míg más vonatkozásokban a kutatások még sok fehér foltot tudnának eltüntetni . 240