Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A levéltári-irattári mikrofilmezés szervezési kérdései / 179–196. o.

ja. Sárgás alapú papíron barnás lila tinta vagy igen vékony vonalú betűk és rajzok esetében sem ajánlatos a nagyfokú kicsinyítés. A levéltári igényű mikrofilmezés arra törekszik, hogy a kicsinyítés aránya lehetőleg 12:1 és 15:1 között mozogjon. Ha az eredeti mérete egy felvétellel nem reprodukálható, úgy az első felvétel nagyobb arányú kicsinyítéssel ugyan adja az eredeti teljes képét, de ezt követően 12-15-ös kicsinyítéssel két vagy több részben kerül sor részfelvételekre, (ilyenkor természetesen gondosan ügyelni kell arra, hogy a részfelvételek egymáshoz tartozó szélei fedjék egymást.) A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a DIN A/4-es és annál kisebb méretű dokumentumok esetében általában a 16 mm széles filmet lehet ajánlani, DIN A/4-nél nagyobb méret esetében pedig a 35 mm szélest. A tömeges mikrofilmezés esetében gondolni kell arra is, hogy a hagyományosnak mondható szakaszos felvevőgép (Schrittkamera) mellett szerepet kaphat a folyamatos felvevőgép (Durchlaufkamera) is. Tudni kell azonban, hogy ez utóbbi nem alkalmas füzetek, könyvek felvételezésére, csupán meghatározott méretnél nem szélesebb egyes lapokat tud felvételezni. A komputerek terjedésével felmerült annak igénye is, hogy a végtelennek mondott ún. leporelló-1 is mikrofilmezni kellene. Külön felvételező gép alkalmazásával az ilyen méretű (sok méter hosszú) irat is mikrofilmezhető. Az iratanyag mennyisége is befolyásolja a mikrofilmezés megszervezését. Ezt általában a készítendő felvételek számával szokás mérni, tekintet nélkül arra, hogy egy felvétel a dokumentumnak egy vagy két egymás mellett levő lapját fogja tartalmazni. Az egy felvevőgéppel egy nap alatt, készíthető, felvételek számát azonban nem szabad a felvevőgép prospektusa által közölt mennyiségre építeni. Ez ugyanis azt mutatja -csupán, hogy mennyi az a maximális felvételszám, amelynek elkészítésére a gép képes. (Ezt sok esetben úgy számítják ki, hogy a gépet 6-10 percig üzemeltetik, az ekkor elért teljesítményt beszorozzák 10-zel vagy 6-tal és -ez az órateljesítmény. Ez a számítási mód nem veszi tekintetbe, hogy 8 óra alat.t filmet is kell cserélni stb.) A tapasztalat azt mutatja, nogy a felvevőgép elméletileg megállapított teljesítőképességét kihasználni nem lehet, s a teljesítmény függ a felvételezendő dokumentum jellegétől és a felvételező dolgozó egyéni adottságaitól. Pl. a könyvet két oldalasán felvételezve több felvétel készíthető, mint ha oldalanként kell felvételt készíteni, közben a könyvet minden felvétel után odaés visszatolni; homogén (azonos méretű, színű) dokumentumról is több felvétel készíthető, mintha az eredeti méretében ás színében időnként változás következik be. Gyakran okoz gondot a felvételezendő iratanyag mennyisége abból a szempontból is, hogy a szervezés időpontjában több év alatt összegyűlt nagyobb mennyiségű iratanyag mikrofilmezésének megoldása mellett gondolni kell az évente keletkező azonos dokumentumanyag filmezéséről is . Itt már a tervezés követelményei és a gazdasági feltételek is meghatározók lehetnek atekintetben, hogy a felvételezés milyen gépi kapacitás190