Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Baranya Margit: Baranya megye egészségügyi szolgálata, 1945–1950 / 15–47. o.

Az 1876 • . XIV. te. jelentős alkotás, amely egységbe fog­lalta az egészségügy legkülönbözőbb ágait, beleértve a gyó­gyító ellátást is. Az állam kötelességének minősítette az e­gészségügyi helyzet ellenőrzését és a közegészségügyi intéz­kedések megtételét . Nagymértékben érvényesült a törvényben a megelőzés gondolata. Hiányossága volt, hogy az egészségügyi hatósági teendőket jogászokra, közigazgatási szervekre bízta. Ezeknek a tisztiorvos, illetve tiszti főorvos csak szakköze­ge, akinek véleménye meghallgatandó, de intézkedési joga nincs. Az orvostartási kötelezettséggel kapcsolatban nem vet­te figyelembe a törvény a községek különböző teherviselési képességét. Az ingyenes orvosi ellátást csak a hatóságilag szegénynek minősítettek vékony rétege számára tette lehetővé. Igen szűkszavú a törvény iparegészségüggyel foglalkozó része. A törvény legnagyobb hiányossága azonban nem a tartalmában rejlett, hanem abban a körülményben, hogy teljes végrehajtá­sára a kormányzat nem is gondolt. Nem biztosított pénzt a szükséges intézkedések végrehajtásához, nem töltötte be az or­vosi állásokat. A belügyminisztérium csekély létszámú egész­ségügyi osztálya évekig csak írásban érintkezett a helyi szervekkel, és csak 1885-ben a területre is kijáró közegész­ségügyi felügyelők kinevezésével vált némileg szorosabbá a kapcsolat.2/ Az 1908. XXXVIII. törvény bizonyos mértékig kiküszöbölte az 1876. XIV. te. egyes hiányosságait, megjelölte a községi és körorvosok feladatait, és elrendelte, hogy törzsfizetésü­ket és korpótlékukat központilag az államkincstár fedezze. A fenti törvénycikken kívül, a következő törvények szabályoztak közegészségügyi teendőket: az 1886. V. te. a trachoma ellen való védekezést, az 1887. XXII. te. a himlőoltást tette szi­gorúbbá és hathatósabbá; az 1858. XXI. te. a kórházi, elme­gyógyintézeti, községi ápolás és a fertőző betegségek ellen való védekezés költségeinek viselését szabályozta: Országos Betegápolási Alapot létesített az egyenes állami adókkal e­gyüttesen kivetett és behajtott 3, majd 5%~os betegápolási pótadóból. A kolera ellen való védekezésről adták ki a 110.000/1911. sz. belügyminiszteri rendeletet. Az 1876. XIV. te. a hatóságok feladatává tette a mentő­intézmények felállítását, a mentésügy megszervezését is, még­is az államosításig - az 1919 • évi Tanácsköztársaság rövid időszakát leszámítva - egyesületi kézben volt. Az első mentő intézmény, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület 1887-ben ala­kult meg. Budapest nyomán vidéki városainkban sorra alakult mentőegyesületeket a felszabadulás előtt külön szervezet fog­ta egybe, a Vármegyék Önkéntes Mentő Egyesülete. Az egységes, központosított állami mentőszolgálat megszervezésére 1948-ban került sor.3/ 1945 előtt a mentésügynek sem kellő technikai felszerelése, sem elég orvosa nem volt. A második világháború végén a mentőszolgálat gépkocsijait is elvitték a fasiszták, tehát mindent újra kellett előteremteni. A közegészségügy gyakorlati feladatainak megoldására, a fertőző betegségek elleni küzdelem irányítására, valamint a közegészségügyi hatóságok támogatására alakult meg az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet 1927-ben. Az intézet különösen 16

Next

/
Thumbnails
Contents