Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Baranya Margit: Baranya megye egészségügyi szolgálata, 1945–1950 / 15–47. o.

járványügyi vonalon fejtett ki jelentős tevékenységet. Létesítése a továbbiakban lehetővé tette a fertőző betegségek kötelező bejelentésének, a hivatalos laboratóriumi vizsgálatoknak, a diftéria és a hastífusz elleni védőoltásoknak az elrendelését. Az OKI település-egészségyi vonalon kifejtett tevékenysége főleg a közkutak ellenőrzése, bizonyos számú jó ivóvizet szolgáltató kút építése terén járt eredménnyel. Feladatkörébe tartozott a gyógyszer-ellenőrzés,^a tisztiorvosképzés és az egészségvédelmi szolgálat irányítása. 1915-ben kezdte meg működését az Országos Stefánia Szövetség. Feladata az anya- és csecsemővédelmi gondozási munka ellátása. Működési területe a fővárosra, a vidéki városokra és nagyobb községekre terjedt ki.4/ 1927-ben indult meg elsősorban a falvakban az Állami .Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat. Ekkor kezdődött a védőnők képzése is Magyarországon. A "Zöldkereszt"-et az Országos Közegészségügyi Intézet Külső Munkák Osztálya irányította. A zöldkeresztes védőnők családgondozással foglalkoztak, tehát egy-egy családban minden gondozásra szorulót (terhes, csecsemő, kisded, iskolás gyermek, tbc-s, nemibeteg stb.) gondoztak. 1941 január 1-vel a Stefánia Szövetséget is beolvasztották a "Zöldkereszt"-be, s megalakult az Országos Egészségvédelmi Szövetség, amely mint társadalmi szerv támogatta az e téren végzett állami munkát. Intézményesen az egészségvédelmet az 1940. évi VI. te. szabályozta, ennek alapján egészségvédelmi körök létesültek a közegészségügyi köröknek megfelelően (ez utóbbiak egy-egy községi orvos, illetve több község esetén a körorvos működési területei voltak). Az egészségvédelmi körben vezető orvos és védőnők dolgoztak. Székhelye az egészségház, itt folyt a tanácsadás. Egy járás egészségvédelmi körei alkották a járási egészségvédelmi szolgálatot, amelynek élén a járási tisztiorvos állt. A szolgálat székhelye a járási egészségház, amelyben a tüdőbeteggondozó is működött. Városokban zöldkeresztes tanácsadók működtek. E szervezet azonban lassan épült ki. 1942-ben - ez az utolsó felszabadulás előtti év, amelyből még adataink vannak - az ország mai területén élő lakosságnak még a fele sem volt egészségvédelmileg beszervezve. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem akkor, mint általában a gondozás szűkkörű volt: karitatív és kirakai-jellegű; az ingyenes tanácsadásokra rászorult "nincstelenek nyomora és ebből folyó tudatlansága rendszerint abszolút akadálya volt a még oly jó tanácsok megvalósulásának is. A gyógyító hálózat hozzáférhetetlensége (fejletlenség, anyagi korlátok) eleve lehetetlenné tette az eredményes munkát. A tanácsadókban ugyanis mindennemű gyógyító munka szigorúan tilos volt, kizárólag tanácsadásról gondoskodtak. 5/ ~ •.. Közegészségügyi-járványügyi tevékenységgel a különböző szintű hatósági orvosok (tiszti/fő/orvosok, városi-községi és körorvosok) foglalkoztak, egyéb teendőik mellett. Intézkedési joguk nem volt, csak ellenőrzési és tanácsadási jogkörük. A közegészségügynek és a járványügynek az 1927-ben megnyitott Országos Közegészségügyi Intézetben és néhány vidéki fiókál17