Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Leblancné Kelemen Mária: A Nógrád Megyei Levéltár fejlődése a felszabadulástól napjainkig / 149–165. o.

tek, vagy hűtlen iratkezelésük miatt ágy véltek, jobb, ha el­veszettként könyvelik el. (Pl. Rétság, Cséc3e, Borsosberány, Nógrádmegyer stb.) Sokszor csak a megyei tanács segítségével sikerült egy­egy irattárban rendet teremteniök. De segített a Nógrád me­gyei Tanács Igazgatási Osztálya pl. a megye területén lévő irattermelő szervek felmérésében is. 1954. december 1-én az alábbi szerveket jelenti az Igazgatási Osztály a Bp. 2.3Z. Állami Levéltárnak: "A Nógrád megyei Tanács felügyelete alá tartozó helyi ipari vállalat 30, Nógrád megye területén gépállomás 9, termelő­szövetkezet, illetve termelőszövetkezeti csoport 106, álta­lános iskola 110, középiskola 5, kórház 3, szociális otthon 4, önálló ügyintézéssel rendelkező könyvtár és kultúrotthon 25."18) A Nógrád megyei gyűjtőterület ellenőrzése során más jel­legű problémával is találkoztak a referensek. Nem mindig vol­tak a megyei, járási tanácsok a levéltár segítői. így pl. az 1959-es jelentések arról szóltak, hogy a felettes tanácsi szervek nem ellenőrzik a községek irattárait; a levéltár ja­vaslatait nem fogadják el,, sőt a megyei tanács nem járult hozzá, hogy a szécsányi és a rétsági járási tanács új irat­tárat építsen. Döcög a megyei irattár építésének ügye is. Sem ez, sem a hivatalosan elrendelt iratselejtezés nem halad úgy a megyében, mint amennyire égető kérdés volna éppen az 1950-es évek "Papírgyűjtő Petéi" során tapasztalt (és már előzőleg is, pl. 1947-ben) iratpusztítások után. Az iratselejtezés , iratválogatás kérdése szinte állandó napirendi téma volt kezdettől egészen 1961-62-ig. A beszámo­lók tanulsága az, hegy különösen kezdetben (1951-56) ez a terület legalább annyi, ha nem több energiát emésztett fel a levéltári dolgozók részéről, mint a belső nagy rendezési mun­kák. Ez bizonyos fokig érthető is, hiszen a Pest megyei Le­véltár központjától viszonylag távoleső, ebből a szempontból elhanyagolt, sokszor nehezen megközelíthető helyeken kellett a levéltár referenseinek a Belügyminiszter, illetve a mi­nisztertanács rendeletének érvényt szerezni. S az is igaz, ­ismerve az 1950-es évek gazdasági, politikai viszonyait,hogy a mezőgazdasági, begyűjtési osztályoknak pontosabb feladatai is voltak; nem akarván e megállapítással lebecsülni távolról sem az iratselejtezés jelentőségét. Ismeretes a 185/1951. M.T. sz . rendelet, a 131-10/1952. BM.sz. utasítás (megjelent a Belügyi Közlöny 1952. március 14-i, 11. számában), melyek az 1951-es rendkívüli iratselej­tezést követően meghatározták a tanácsoknál, közigazgatási szerveknél 1952-től beindított, illetve folyamatosan végzen­dő iratselejtezési munkát. Külön intézkedés született tehát a felszabadulás előtti s 1947-ig terjedő iratok, és külön in­tézkedés az 1947-es iratok selejtezésére vonatkozóan. Sok hi­ba, megnemértés, közöny, ellentmondó intézkedés (a Magyar Munkásmozgalmi Intézet a saját ügykörjegyzéke szerint szintén kérte az őt illető iratok kiválogatását) stb. tette nehézzé a levéltár, a megyei, járási igazgatási osztályok, a megyei, 156

Next

/
Thumbnails
Contents