Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kormos László: A Tiszántúli Ref. Egyházkerületi Levéltár története / 133–148. o.

Iratanyagához tartoznak a különböző konventi jelentések, a Konvent és a Zsinat közötti kapcsolatokra vonatkozó javaslatok és zsinati törvénytervezetek előmunkálatai, Nagykönyvtári Levéltár Az Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár kialakulása előtt a Kollégiumi Nagykönyvtárban (Anyakönyvtárban) a könyvtári anyag gyűjtésével egyidőben a levéltári anyag, történeti jelentőségű oklevelek gyűjtése is megkezdődött. A reformáció előtti egyházi korszakkal e levéltári gyűjtemény őrizte meg a kontinuitást. A Nagykönyvtár keretei között tehát az Egyházkerület legősibb levéltára működött. Iratanyagának ismeretében föltételezhető, hogy már a reformáció századában fontos szerepet töltött be az Egyházkerület szervezeti kialakulásának, egyházi kánonainak, hitvallásainak létrejöttében, valamint jogi és gazdasági kulturális és művelődési bázisának kiépítésében. A Nagykönyvtári Levéltár^eddigi levéltártörténeti feldolgozásainkban nem szerepelt. Önálló levéltári működése nem volt, anyagát a könyvtár kézirattárába sorolták be, könyvtári állományként tartották nyilván és idők folyamán gyakorlattá vált az értékesebb levéltári anyag Nagykönyvtárban történő elhelyezése. E - ma már indokolatlannak látszó - tevékenység következtében nem egyszer levéltárilag összetartozó iratanyagok egymástól elválasztva őriztettek. A könyvtári és levéltári anyag elválasztása ügyében Dr. Ferenczy Gyula könyvtárigazgató javaslatára 1911. november 11-én, a kollégiumi igazgatótanácsi ülésen (90.sz. alatt) javaslat történt "a levéltárak történelmi értékű iratainak egyesítése érdekében. Ezt az 1915* november 24-26-i Egyházkerületi közgyűlés (711. sz . határozatban) Szentpéteri Kun Béla kollégiumi igazgató, Kiss Ferenc egyházkerületi és Lencz Géza kollégiumi levéltárnok előterjesztésében le is tárgyalta és helyesnek tartotta, de pénzügyi és tárgyi okokból a következő kompromisszumos döntést hozta: "A Nagykönyvtárral összefüggésben levő levéltár rendezését a könyvtárigazgató végeztesse el, a Kollégiumot érdeklő iratok a Kollégiumi Levéltárnak, az Egyházkerületet érdeklő iratok az Egyházkerületi Levéltárnak adassanak. Az írott tudományos munkák, stúdiumok a Nagykönyvtár művei közé soroztássanak, a levéltárban maradt egyéb iratokról pedig készíttessék külön katalógus a nyilvánosságra hozás végett". A levéltári anyag egyesítésének kérdését a rendezés végrehajtása utáni időre halasztották. Az egyházkerületi rendelkezés gyakorlati megvalósítására azonban a mai napig sem került sor. Az 1952. évtől kezdődő gyűjtőlevéltárrá fejlesztés idején a Nagykönyvtári levéltári anyagról nem történt intézkedés s így a mai napig sem került át a Levéltár kezelésébe. A Nagykönyvtár levéltári anyaga egyrészt az Egyházkerületi és kollégiumi Levéltár szervezése előtti időben keletkezett, másrészt később bekerült gyűjtésekből, adományokból és letétekből áll. Nevezetesebb állagai: Series studiosorum 1588-1792, Bursa Wittenbergiensis 1546-1609, Adományok, aján140