Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Buzási János: A Magyar Országos Levéltár nemzetközi kapcsolatai, 1874–1974 / 125–131. o.

zetközi Tanácsába. Ezt követte 1956 nyarán az Országos Levéltári megalapításának két századik évfordulója, amelynek jubileumi ünnepségeire valamennyi európai szocialista ország, továbbá Ausztria és a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa is elküldte képviselőjét. Nem lehet észre nem venni a párhuzamosságot a nemzetközi feszültség enyhülése és a levéltári kapcsolatok bővülése között. A kapcsolatok kiszélesedésében fordulópontot jelentő 1955-1956-os évek után a magyarországi ellenforradalmi események miatt átmeneti visszaesés következett be, majd 1958-1959-től gyors ütemű fejlődés kezdődött mind a szocialista országok, mind a tőkés országok vonatkozásában. Azóta az Országos Levéltár nemzetközi érintkezése nemcsak egyre több országra terjedt ki, hanem új formákkal is gazdagodott, tartalmában pedig változatosabbá vált. Az eredményekhez nagymértékben hozzájárult a mindenkori magyar levéltári főhatóság szervező és irányító munkája. A nemzetközi együttműködés legkézenfekvőbb, természetadta területe a szocialista országok levéltárainak kooperációja. Az Országos Levéltár így magától értetődően a legszélesebb körű és legintenzívebb kapcsolatait a szomszédos szocialista országokkal, a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával tartja fenn. Mindamellett ebben a kooperációban, különösen a szervezett tájékoztatás és tapasztalatcsere területén, sokkal több lehetőség van, mint amenynyit eddig kihasználtunk. A Levéltárak Nemzetközi Tanácsába való belépéssel az Országos Levéltár is bekapcsolódott a sokoldalú nemzetközi tapasztalatcsere egyetemes rendszerébe. Résztvesz a Tanács ülésein, kerekasztal konferenciáin és szakosított szerveinek munkájában. A Tanács több rendezvényének Magyarország volt a szinhelye . Legutóbb, 1972-ben, Budapesten ülésezett a Tanács és az Archívum szerkesztőbizottsága. A szervezett sokoldalú érintkezést kezdetben jórészt a kapcsolatok felvétele és az egymás megismerésére való törekvés jellemezte. Ebből kiindulva lehetett hozzákezdeni az egyes országok levéltári helyzetének átfogó, módszeres felméréséhez, majd a fejlesztési szükségletek és lehetőségek meghatározásához és a legfontosabb konkrét feladatok elvégzéséhez. Ma már a Tanács tevékenysége ott tart, hogy a levéltári munka legfontosabb ágazataiban elvégzendő feladatok kitűzésével és irányításával külön szakbizottságok foglalkoznak. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az Országos Levéltár tevékeny résztvevője ennek a munkának, amelyből nemcsak tanul, hanem a maga tapasztalataival értékes segítséget nyújt a különböző országok levéltárügyeinek fejlesztéséhez. A sokoldalú nemzetközi együttműködés-ben újabb vonás, hogy az Országos Levéltár is bekapcsolódott az UNESCO dokumentációs, könyvtári és levéltári osztályának munkájába. Egyik főigazgatóhelyettesünk tagja volt a dokumentációs, könyvtári és levéltári tanácsadó bizottságnak. A Nemzetközi Levéltári Tanács és az UNESCO világméretű akciói közül, amelyekben lehetőségeihez képest az Országos Levéltár is résztvesz, kettőt emelnék ki. Az egyik a fejlődő országok levéltárügyének fejlesztésére indított átfogó akció, amely az anyagi nehézségek és különböző technikai akadályok ellenére már eddig is számottevő eredményt hozott, a másik a fej129