Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Buzási János: A Magyar Országos Levéltár nemzetközi kapcsolatai, 1874–1974 / 125–131. o.

mellett az Országos Levéltár érdeklődése kiterjedt a különböző külföldi levéltárak működésének alapjául szolgáló törvényekre és rendeletekre, a levéltárak ügyviteli, begyűjtési, selejtezési, kutatási és egyéb szabályzataira is. Ebben a tekintetben viszonozni tudta valamelyest a külföldi levéltáraktól kapott információanyagot. Egységes levéltári törvény híján természetesen csak az I723:45«t.c. első három paragrafusával, valamint a későbbi törvényekben és rendeletekben szórványosan előforduló levéltári vonatkozású rendelkezésekkel tudott szolgálni. A kétoldalú kapcsolatok másik fontos területén a magyar vonatkozású külföldi levéltári anyag feltárásában, illetőleg magyar provenienciájú anyag vétel vagy csere útján történő megszerzésében az Országos Levéltár elég nagy tapasztalatokkal rendelkezett. Az ilyen jellegű munkák jelentékeny része nem az Országos Levéltár, hanem a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum irányítása alatt folyt, az Országos Levéltárat azonban ezek többsége is érintette valamilyen módon. Sok kisebb-nagyobb terjedelmű, elsősorban ausztriai és németországi iratvásárlásból és cseréből kettőt érdemes külön is megemlíteni. Az egyiket, az úgynevezett Corvin-levéltárat 1874-ben fedezték fel a müncheni Bajor Királyi Leváltárban. Ennek megszerzése csak részben sikerült. A másikat, a terjedelmes Pozsonyi-gyűjtemény magyar provenienciájú részét az Országos Levéltár a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen 1900-ban vásárolta meg Cohen bonni antikváriustól. Ami a külföldi levéltárakban lévő magyar vonatkozású anyag módszeres feltárását illeti, ilyesmiről az Országos Levéltár múlt századi történetében csak korlátozottan lehet beszélni. A feltáró munka rendszerint közvetlenül kapcsolódott egy-egy magyar tudós külföldi levéltárakban folytatott kutatásaihoz, amelyek során az illető a kezeügyébe került iratanyag magyar vonatkozásait akár magánszorgalomból, akár valamelyik tudományos intézmény megbízásából kijegyezte. A hungarica-gyűjtésekre még hosszú évtizedekig az esetlegesség volt jellemző. A személyes érintkezés a nemzetközi kapcsolatokban kezdettől fogva igen nagy szerepet játszott . Az Országos Levéltár tudományos tisztviselői ugyanúgy megfordultak külföldi levéltárakban, mint külföldi levéltárosok és más kutatók az Országos Levéltárban. Nemzetközi kongresszusokon az Országos Levéltár kezdetben nem igen képviseltette magát . Az 1910-es brüsszeli könyvtáros és levéltáros kongresszuson az Országos Levéltár képviseletében Dőry Ferenc vett részt és a kongreszszus munkájáról szinte jegyzőkönyvi részletességű jelentésben számolt be, amelyben összegezte az érintett napirendi tárgyakból az Országos Levéltárra nézve levonható tanulságokat. A kongresszus tapasztalatainak később a magyar levéltárügy nagy hasznát vette. A személyes érintkezés intézményesítésére csak az 1920-as években került sör. Azelőtt a levéltárosok általában saját kezdeményezésükre vagy a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjával, fizetett szabadságidejük alatt, esetleg fizetésnélküli szabadságon végezték külföldi kutatásaikat. Előfordult, hogy az Országos Levéltár a kutatásokat anyagilag támogatta, 126