Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Buzási János: A Magyar Országos Levéltár nemzetközi kapcsolatai, 1874–1974 / 125–131. o.
de nem ez volt a jellemző. Lényeges változást hozott ezen a tárén az 192.7:XIII .t .c., amely a külföldi magyar intézetek működését és a külföldi ösztöndíjak odaítélését szabályozta. A. törvénycikk értelmében a vallás- és közoktatásügyi miniszter megkövetelte az Országos Magyar Gyűjteményegyetem intézményeitől, köztük az Országos Levéltártól, hogy tudományos beosztásban csak olyanokat véglegesítsenek, akik résztvettek külföldi ösztöndíjas tanulmányúton. Az anyagi lehetőségek korlátozták ugyan ennek a követelménynek maradéktalan érvényesítését, azt azonban meg lehet állapítani, hogy addig még soha annyi fiatal tudományos tisztviselő nem járt külföldi ösztöndíjas tanulmányúton, mint a törvénycikk hatálybalépése és a második világháború közötti időszakban. Az írásbeli információcsere mellett szerepe van a személyes érintkezésnek is abban, hogy még az első világháború előtt szinte valamenynyi európai országban, köztük Magyarországon, uralkodóvá vált a proveniencia elve, ennek pedig a világháborút követő nemzetközi politikai helyzetben óriási gyakorlati jelentősége lett. A nemzetközi kapcsolatok lehetőségét az első világháború nagymértékben leszűkítette. Az érintkezés ez idő alatt az osztrák-magyar monarchiára és Németországra, valamint a köz*ponti hatalmak által ellenőrzött egyéb területekre korlátozódott, de e területeken is minimális volt. Az osztrák-magyar monarchia összeomlása és ennek következtében a trianoni békeszerződés végrehajtása szükségessé tette a monarchia közös vagyonának az újonnan alakult államok közötti felosztását. A likvidáciő kiterjedt a szellemi vagyonra, egybek közt a múzeumi és levéltári anyagra is. A levéltári anyag likvidációja, amelyet az érintett kormányok által kiküldött bizottságok intéztek, az egyes országok nemzeti levéltáraira, így az Országos Levéltárra is, mind tartalmában, mind méreteiben addig ismeretlen feladatokat rótt. A bécsi központi levéltári anyag sorsáról ugyanúgy, mint a magyarországiéról, a trianoni békeszerződés külön cikkelyekben intézkedett, de csak a vezérelveket határozta meg, helyenként azokat sem elég világosan. A felosztás alapelveként mindegyik érintett ország a proveniencia elvét fogadta el . A kölcsönös bizalmatlanságtól sokszor beárnyékolt, évekig tartó, nehéz tárgyalássorozatok után előbb 1924-ben Jugoszláviával, majd 1927-ben Csehszlovákiával sikerült olyan levéltári egyezményt kötni, amely az iratkiszol^altatásokat megfelelő részletességgel szabályozta. Románia és Magyarország között akkor ilyen egyezmény nem jött létre. A bécsi levéltári anyag tekintetében 1926-ban olyan megegyzés született, amely Magyarország számára lehetővé tette, hogy a bácsi központi kormányszervek feloszthatatlan iratanyagának gondozására Bécsben állandó levéltári képviseletet tartson fenn. Az Országos Levéltár nagy munkát végzett a levéltári likvidáció előkészítésében, elsősorban azzal, hogy a kormányszintű tárgyalásokhoz szakvéleményeket szolgáltatott, de esetenként közvetlenül is résztvett két- vagy többoldalú tárgyalásokon. Az iratkiszolgáltatások technikai lebonyolítását közvetlenül az Országos Levéltár intézte. Érdemei a vitás levéltári kérdések rendezése terén elismerésre méltóak . 127
