Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - Máthé Gábor: A sajtóesküdtszéki eljárás szabályozása a kiegyezést követően Magyarországon / 50–60. o.

MÁTHÉ GÁBOR: A sajtóesküdtszéki eljárás szabályozása a kiegyezést követően Magyarországon i. 1. Az Országos Levéltár igazságügyi anyagának igen becses részét képezik azok a dokumentumok, amelyek a 28213/1894. sz. igazságügym iniszteri rendelet folytán, mint "a volt dunáninneni kir. kerületi tábla (1727-1869), illetve a vegyesbiróság (1869-1871. évi) iratai és segédkönyvei 56 ládában Nagyszombatból Budapestre a levéltárba szállittattak." 1/ A kiegyezést követő években e bíróság mellett, a többi kerületi tábla székhelyén müködő bíróságokhoz, illetve a pesti királyi táblához hasonlóan, a sajtóvétségek megítélésére esküdtszékeket állított fel a kormányzat. 2. Az esküdtszéki intézmény meghonosításának igénye már a XVIII.század végétől megfogalmazódott hazánkban. E vonatkozásban az 1791 tLXVII .te. által kiküldött bizottság, majd az 1827:VIII .te. alapján szerveződött országos választmány operátumai, illetve az 184(W.tc. rendelkezése szerint a büntető's javitórendszer kidolgozására megalakult országos választmány voltak a legjelentősebb kezdeményezések. Az állandó törvényszék a reformkorban is primátust élvezett az esküdtszékkel szemben. Az emiitett 1840:

V.te.-vei kiküldött országos választmány tagjainak többsége csak annyiban ismerte el az esküdtszék célszerűségét, amenynyiben a perbefogás kérdésére vádesküdtszéket kívánt alkalmazni; az ügyek érdemleges eldöntésére azonban továbbra is az állandó itélőszéket hagyta meg, mint a legalkalmasabb formát. 2/ Az esküdtszéki intézmény meghonosítása körüli vita a múlt század negyvenes éveiben lényegében a "ki Ítéljen a tény kérdése felett; esküdtszék-e, vagy más bíróság?" - kérdés köré összpontosult. Az esküdtszék támogatói - köztük a reformnemzedék kimagasló alakjai: Eötvös, Pulszky, Kaluzál, Deák - azon a véleményen voltak, hogy "mind a vádló, mind a vádlott (... igy) a lehető' legnagyobb kiterjedésben gyakorolja a recusatiói jogot, úgyhogy az esküdtszék ezáltal mintegy a felektől választott bíróvá válik." Az ellenvéleményt képviselek álláspontja szerint: "a juryvel járó recusatiói jog a törvényszékeknél is behozható." 3/ A karok és rendek ülésében Szemere Bertalan, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc korszakának egyik prominens képviselője volt, szemléletesen érvelt az esküdtszék mellett: "... s kérdem én az örökös, bár elmozdithatatlan bíró nincs-e markában a végrehajtó hatalomnak, melytől függ a kinevezés, a fellebbléptetés, jutalmazás és megtorlás ezer neme, s nem felette kevés-e azon emberek száma, kikre sem a csábítás, sem a rettentés nem hat". 4/ A karok és rendek vitáiban végül is az országos választmány kisebbségének állás50