Levéltári Szemle, 24. (1974)
Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szekeres József: A belgrádi városi levéltár új épülete / 467–481. o.
Copex tipusu mikrofilm-felvevő, amely 167.000 nyugatnémet márkába került, teljesen automatikus, csak a lefényképezendő' iratot kell ráhelyezni; egy Agfa-Gaevert automata filmelőhivógép, amely 35 vagy 16 mm-es filmre alkalmas és 1 teljes tekercset 7 perc alatt hiv elő'. Egész Jugoszláviában egyébként 2 ilyen gép található. Rendelkeznek ezenkívül egy Logelectronics mintájú, svájci automata másolóberendezéssel . Azonkívül mindenféle jelzőórák, műszerek, mérőberendezések, kézi fényképezők láthatók. A felállítani tervezett nyomdai részleg gépei már megérkeztek. Ide 2 db. IBM rendszerű mozgóbetüfejes, többtucatnyi, cserélhető nyomdai betUtipussal dolgozó szedőbetüs irógép, offsetlemezkészitŐ berendezés és offsetnyomógép tartozik. Munkájukat még ez évben megkezdik. Egyelőre a részlegben egy speciális papírra dolgozó xerox gép Üzemel, amely egy másolatot 15 mp alatt, de elég nagy önköltséggel s csak A/4-es nagyságban készít. Megtekintettem a gyűjtőterület? csoport munkahelyiségeit és nyilvántartásait is. A levéltár gyűjtőkörébe tartozó valamennyi szerv kb. Nagy-Budapestnek megfelelő területen — külön nyilvántartó dossziéval rendelkezik. Ide sorolják be a kiszállási jelentéseket, az iratselejtezési jegyzőkönyveket, a szervektől befutó leveleket, iratbeszállitási feljegyzéseket. A csoport a szabványos — felsorolt munkákon kívül — vállalja a szerveknél folyó irattári munkálatok vezetését, tervezését is, jelentős pénzbevételi forráshoz juttatva a levéltárat. Ugyancsak ők értékesítik a levéltár által gyártott dobozokat és szabják meg azt az összeget, amelyet egyszeri megőrzési díjként az iratokat átadó szerveknek fizetniük kell. E csoport munkája külön tanulmányozást érdemel! Találkoztam a levéltárat tervező Milán Jerkovic építéssze l is, aki elmondotta, hogy még a levéltár előző igazgatójától kapta meg a tervezés programját. Ezt követően a levéltári szakirodalomból minden egyes számbavehető épülettervet megvizsgált. Járt Skopjéban is, de igyekezett az ottani levéltárnál jobbat tervezni. Eredetileg az elkészültnél magasabb, többszintes levéltárépületet akartak létesíteni, de mivel a rendelkezésre bocsájtott telek Uj-Belgrád igazgatási központja bejáratánál van, ahol szigorú várostervezési és rendezési előírásokat kellett figyelembe venni, végül is csak kétemeletes épületet tervezhetett. A felszín alatti elképzeléseknek a magas talajvízszint vetett gátat, Uj-Belgrád ui. a Duna és a Száva közötti egykori árterületre épült. Ma is jóval alacsonyabban fekszik, mint Belgrád. Végül is a levéltár nagykiterjedésű épUlete két évtizedre elegendő raktárteret biztosit. A födém teherbírásának tervezésekor a levéltár és a nemzetközi irodalomból adott 1500 kg/m^ értéket vette alapul. Csak a később? statikai és teherbírási kísérletek és próbák alkalmával derült ki, hogy ez a teherbírás kevés. Emiatt nem lehetett az állványzattal a mennyezetig felmenni. A közléshez csak annyit fűznék hozzá, hogy a fenti teherbírás adat nem a 260 cm magas raktártérre, hanem a 200 cm belmagasságú raktárak födémzetére vonatkozik. Mindenesetre a felismerés és kényszermegoldás számunkra igen tanulságos lehet. Külön kiemelte a Compactus (összetolható) állványok előnyeit. Ók is ezt vették volna alapul, de a tervezéskor Jugoszláviában egy cég sem vállalkozott gyártásukra, az importot korlátozó valutáris rendelkezések pedig akkor még meggátolták ilyen felszerelési tárgyak behozatalát. Nagyon ajánlaná 7 legalábbis 476
