Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: D. A. Csugajev: Archeográfia és forráskutatás / 445–454. o.

mus koránál ezrekről van szó,a szocialista kornál milliókról. 3. A dokumentumok jellegében is nagy változások koVetkeztek be. (A hivatali Ügykezelésben nem járatos tömegek bekapcsolódása az irattermelésbe.) A fenti tényekből a szerzőazt a következtetést vonja le, hogy a publikációs tevékenység szakadatlan kölcsönhatásban áll a levéltári feltáró munkával. A válogatás igen fontossá válik, s a tudományos szintet a marxista megközelítés, a pártos értékelés, az uj jellegű forráskritika, a források összehasonlítása, ellenőrzése biztosithatja. Ezért tulajdonit nagy szerepet a dokumentum kiadványok bevezető' tanulmányának és a jegyzetanyagnak. Már itt felveti körvonalaiban azt a gondolatát, hogy mindezek tekintetében különbséget kell megállapítani a forrásközlések jellege között. Szinte az előző cikkben megindított gondolatsor folytatásának lehet tartani "A szovjet korszak archeográfiájának módszertanáról" szóló fejtegetést, amelyet azonos cimmel az Archeográficseszkij Jezsegodnik jelentetett meg 1962-ben. Ha az itt leírtakat összehasonlítjuk az 1969-ben napvilágot látott szovjet archeográfiai szabályzattal, bizonyos mértékig túlhaladottnak tarthatjuk. Valódi jelentőségét azonban éppen azoknak az eredményeknek tükrében mérhetjük le, amelyeket a szovjet forrásközlő' tevékenység a hatvanas évek második felében felmutat, s amelyek elméleti összefoglalása az 1969-ben kiadott uj archeográfiai szabályzat. Itt már megvalósításra kerültek azok a javaslatok (illetőleg azok egy része), amelyeket Csugajev akadémikus cikkében előad "az archeográfiai gyakorlat tapasztalatainak általánosítása folyamán felmerülő'módszertani kérdésekkel kapcsolatban". A szovjet korszak archeográfiájának módszertanáról írt cikkében a szerző konkrét javaslatot tesz az egyes publikációs típusok és fajták megkülönböztetésére. A forrásközlés 4 típusát veszi fel: akadémiai, tudományos-válogatott, népszerű tudományos és oktatási célú. Az első meghatározást tulajdonképen arra az esetre alkalmazza, ahol egy fond teljes anyagának közléséről van szó; a másodikat pedig arra az esetre, ha különböző'fondókból összeválogatott forrásanyagok tematikus öszszeállitása történik egy kiadványban. — Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a forráskiadás tudományos mivoltában nem lehet különbség a két fajta forrásközlés között. Ezt a felismerést tükrözi a Szabályzat 1969-es kiadása, amely csak 3 tipust vesz fel: tudományos, tudományos-népszerüsitő, és oktató célú forrásközlést. (Hozzá kell tennünk, hogy "A történeti iratok kiadásának szabályzata" cimü anyag összeállitásának munkálatait ugyancsak maga Csugajev akadémikus vezette, s igy itt valójában megfontolásai továbbértelődéséről van szó). — Hasonlóképen tükrözőéinek az 1969-es Szabályzatban Csugajevnek e cikkében kifejtett nézetei a "sűrített" dokumentumközlés lehetséges módjairól. Ezek egyrészt a regeszták lehetséges alkalmazására vonatkoznak, másrészt az egynemű, tömegesen előforduló forrásanyagok feldolgozott formában való közzétételére, ugy mint táblázatok, jegyzékek "korlátozott formájú regeszták", tartalmi kivonatok stb. A XXII. Kongresszus után kibontakozott széleskörű forrásközlő' tevékenység részben lehetővé, részben szükségessé tette az elsőarcheográfiai szabályzat módosítását, a tapasztalatokból leszűrt általánosítások szabályokba rögzítését. A gyűjteményes kötet tartalmazza azt az előadást és zárszót, amelyet Csugajev akadémikus 1967-ben mondott el azon a vitaülésen, ahol — a Levéltári Főigazgatóság Tudomá453