Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - FIGYELŐ - Szinkovich Márta: D. A. Csugajev: Archeográfia és forráskutatás / 445–454. o.

1958-ban Csugajev kritikai észrevételei a következők: hangsúlyozza, hogy a válogatás a "dokumentum-épület" sikerének a kulcsa. Ennek kapcsán bírálja az olyan dokumentun-kiadványokat, amelyek nem a lényeges, történeti fontosságú "alapvető'tartalomra" mutatnak rá. — Kiemeli a magyarázó jegyzetek fontosságát és a dokumentumok felhasználását a forráskritikai jegyzetek elkészítésénél. — Hangsúlyozza a válogatás fontosságát már annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy milyen fondokat kellene publikálni. E tekintetben azon az állásponton van, hogy ha egyik vagy másik fond anyagát nem lehet közölni, akkor kiadásukat leltárakkal, szemlékkel és jegyzékekkel kell kezdeni, a tudomány előtt álló feladatoktól függően. Itt csirájában egy olyan gondolat jelentkezik Csugajev akadémikus módszertani vizsgálódásaiban, amely a későbbiek folyamán érettebb formában többször is visszatér; az egyes fondok és leltárak publikálásának kérdése. Ugyancsak ebben a felszólalásában sürgette a dokumentumkiadványok számának növelését, s ezt a módszertani problémák fejlődésével összefüggésben látja: "... az archeográfia sikerétől közvetlenül függ a forrástudományi alap kiszélesítése és ebből következően a feldolgozások megírásához szükséges alap." Itt, 1958-ban még elégedetlen a szovjet korszak történetét bemutató forráskiadványok számával, s azok témaválasztását is meglehetősen szükkörünek tartja. "Feltétlenül szükséges a szovjet periódus forráskutatási és archeográfiai elméletét fejleszteni és kidolgozni, gyakrabban publikálni a Levéltári Főigazgatóság cikkeit, a publikátorok számára forráskutatási és archeográfiai előadásokat és beszámolókat tartani, informálni a tudományos közvéleményt a fondok összetételéről, létrehozni a történeti segédtudományok tankönyveit." S hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is az eredmények elérésén fáradozott a szerző, ezt a kötetben közzétett tanulmányai bizonyítják. Időrendben előrehaladva, 1961-ben publikálta N.A. Ivnyickij-jel közösen "

A szovjet archeográfia az SzKP XX. és XXII. Kongresszusa közötti fejlődésének összegezéséhez" c. cikkét, amely elsősorban a párt és a szovjet társadalom történetével kapcsolatos dokumentum-kiadványokról nyújt kritikai áttekintést. Ez az irás nemcsak azért tarthat érdeklődésre számot, mert a Szovjetunióban az elmúlt évtized alatt végrehajtott nagyarányú forrásközlő tevékenység kezdeteit ragadhatjuk meg itt, hanem azért is, mert az intézményesített publikációs munka szervezeti oldalára is rávilágít néhány megjegyzéssel. Kiemeli azt a felhatalmazást, amit a szovjet Levéltári Főigazgatóság 1956 és az azt követő években kapott, s rámutat azokra a központi szervezetekre, amelyek elsősorban gazdái a szovjet társadalom történeti forrásai publikálásának. Ilyenek: a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetében működő csoport, valamint a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Tagozata mellett létesített Archeográfiai Bizottság. Ebben a cikkében a szerző a már megindult, vagy a közeljövőben megjelenésre tervezett nagyobb dokumentum-sorozatokat sorra véve részben ezek tematikai elgondolásait ismerteti, részben a megjelent kötetekről mondja el a véleményét. A XX. és XXII. Kongresszus közötti időszakra vonatkozóan a publikációs tevékenység nagyarányú fellendüléséről ad számot. 1956-1961 között mintegy 500 dokumentum gyűjtemény jelent meg a Szovjetunióban, s ezek közül kb. 400 foglalkozott a szovjet társadalom történetével. Ezek közül a nagyobb lélegzetű vállalko448