Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

közigazgatási területen a betűrendes névmutató megszerkesztéséhez is a fekete ceruzát vették igénybe. A névmutató beosztását az ABC minden egyes betűjén belül 2 betű erejéig végezték el. Az eredetileg irt ceruzás beosztást tintával csak akkor írták át, ha oda mutatóztak is, egyébként azt átiratlan hagyták.(150) Érdemes megemlítenünk, bár teljességgel nem sorolható ide, hogy határbejárási feljegyzésnél 1750-ben is igénybe vették a fekete ceruzát. Egy felmerült határvita ügyében a tintával készített helyszínrajz vázlathoz 45 + 1 pontból álló, aprólékos gonddal a borítólapra vezetett határvonalakat pontosan rögzítő' ceruzás feljegyzést készítettek. A bejárást végző személy pontokba szedte észrevételeit és közvetlenül a borítólap jobboldalán Id. 1-12, 23-34. pont, majd annak baloldalán Id. 13-22, 35-45. pont latin nyelven és az ellenkező' oldal jobboldalán magyar nyelven fekete ceruzával jegyezte fel azokat.(151) A kiadónak szóló másolásra vonatkozó utasításhoz is fekete ceruzát használtak, s ezt 1758-ban az irat másolati mellékletének hátlapján tüntették fel.052) Az expediálásra vonatkozóan 1848-ban találtunk adatot. Azt, hogy az elintézést mikor, milyen módon küldték meg a címzettnek vörösbarna ceruzával tüntették fel a felzeten ugy, hogy a napnak számát törték a hónap számával és ezt arabszámmal irták.(153) Irattári ellenőrzéshez a fekete, vörösbarna és kék ceruzát alkalmazták. Ezek igénybevétele azonban szervenként változott. A kancelláriánál pl. az éveken belül folyamatos sorszámmal futó, havonként külön-külön boritóba (pallium) rakott iratok ellenőrzését ugy végezték, hogy a borító alsó harmadán 1613ban vörösbarna, (154) 1615-ben pedig fekete ceruzával jelölték a hiányzó iktatószámokat. (155) Az iratok előkerülésekor csak e boritóra irt hiányszámokat húzták át fekete ceruzával.(156) 1773-ban a Kamaránál már mind a három színű ceruza együttes alkalmazását láttuk. Az iratok kutfő és tételszámairól készitett kimutatásban a tételszámokat vegyesen vörösbarna és kék ceruzával ellenőrizték, s ennek megtörténtét pedig fekete ceruzával irt szavakkal közölték.(157) Adataink alapján megállapíthatjuk, hogy ügykezelési területen használták a ceruzát, bár lassú volt terjedése. Az egyre terebélyesedé' igazgatási apparátusnak a. XVII. századtól már szüksége volt erre az eszközre, mely az ügyek könnyebb, gyorsabb elintézését szolgálta. Vizsgálataink során e területen háromféle - vörösbarna, fekete, kék - ceruza alkalmazásával találkoztunk. A vörösbarna ceruza korban megelőzte a fekete és kék ceruza igénybevételét. Vörösbarna ceruzával láttuk az iktatószámot már 1602-ben, az iratok meglétének ellenőrzését 1613-ban, az irat tárgyát 1638-ban, a mellékletek jelölését 1752ben, mutatózási célból a személy és helynév aláhúzását 1828-ban, majd az iktatókönyv lapszámozását, az iktatás keltét és az expediálás mikéntjét 1848-ban. Fekete ceruzával jelölték az ügyirat beérkezésének keltét és irattári helyét 1704-ben, az irat tárgyát 1725-ben, fogalmazványt készítettek vele 1729-ben, az elő- és utóiratot 1752-ben (ez később 1784-től vörösbarna), a melléklet hiányt 1752-ben, a kiadói utasítást 1758-ban, az irat útjával kapcsolatos intézkedést 1758-ban (Id. 1770-ben vörösbarna is), majd az iktatás keltét 1848-ban. A kék ceruzát csak irattári ellenőrzéshez használták 1773-ban. 398