Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

velencei Regaggioli Antonio kísérlete, akinek mesterséges ceruzája jól festő, tartós, szép fekete színű volt. Részt vett termékeivel az 1813. évi mailandi nyilvános pályázaton, ahol jutalomban részesült. (60) A XIX. század kezdetén, amikor a kidolgozott ceruzakészitési technológia mindenki rendelkezésére állt a ceruzakészitő mesterek műhelyeik gépesítésére és gépeik jobb kihasználására törekedtek. A gépek igénybevételével nemcsak a munkafolyamatokat tudták könnyebbé tenni, de növelhették a termelést is, ami a ceruza árának csökkenéséhez, s igy a társadalmi igénybevétel növekedéséhez vezetett. A ceruzakészitő mesterek maguk is igyekeztek találmányaikkal, észszerüsiréseikkel munkájukat könnyebbé tenni. Igy pl. a bécsi Wildauer Nep. János a fafoglalat munkafolyamatának egyszerűsítésére szerkesztett gépet, s a több fázisú famegmunkálási müveletet egyre csökkentette. A faanyag megtakarításon kivül találmányának lényege az volt, hogy a ceruzabél befogadására alkalmas hornyolt foglalatot, meggyalultan, fényezetten, s jelzésekkel ellátva hozta ki a gépből. 1825. június 9-én szabadalmat kapott találmányára, 5 évi időtartamra.(61) Már a XVIII. század végétől a ceruzaipar számára könnyebbséget jelentett az is, hogy a grafit és agyag őrlését, amit addig maguk a ceruzakészítők végeztek, a bányászattal foglalkozó bányamüvek levették vállukról és a felszabadult energiát a ceruza mennyiségi és minőségi termelésére fordíthatták.(62) 3. Felhasznált anyagok A felhasznált anyagok közül ezúttal csak a grafittal és a faburkolattal kívánunk foglalkozni. A kötőszerül felhasznált anyagok ismertetését és azok technológiai alkalmazását nem tartottuk e cikk keretébe tartozónak. A grafitot, mint már említettük régóta ismerik. Az ásványt illető vélelmek azonban tévesek voltak. A grafit elnevezést Ábrahám Werner (szül. 1750. Oberlausitz) adta a görög, graphein, azaz írni szóból.(63) Keletkezéséről és képződéséről eltérőek voltak a nézetek. Egyesek tüz által keletkezettnek, mások szerves, vagyis növényi eredetűnek tartották, sőt voltak olyan feltevések is, mivel a grafit kőszénhez hasonló rétegekből került elő és benne növény lenyomatokat találtak, hogy nem más, mint tüz behatására átváltozott kőszén. Bizonyítani próbálták azt is, hogy nedves úton képződött.(64) Ma már tudjuk, hogy a grafit nem más, mint a termésszén egyik válfaja, amelynek anyaga éppenugy, mint a gyémánté karbonium. Többnyire vaskos, szemcsés tömött, leveles sugaras, vagy pikkelyes. Egy irányban jól hasad, pikkelyei hajlékonyak. Tömöttsége tisztítása szerint 1.810 - 2.419 között változik. Nem oldható, oxigénben nehezen ég el. Sohasem egészen tiszta szén, hanem rendszerint más, idegen anyagokkal szennyezett. A legtisztább grafitfajták 1/3 - 1/2, a kevésbé tiszták 1-5% idegen anyagot tartalmaznak. A grafit tisztasága lényeges a ceruzakészités szempontjából. A szennyezésmentes grafit értékesebb, mert az ebből készült ceruza csuszásképessége jobb, a szinleadóképessége is erősebb. A grafit nagyobbrészt gnájsznak és csillámpalának kisérője, de gránitban, porphyrban, dioritban, mágnesvasban és szemcsés mészben is 389