Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

előfordu 1.(65) Azt, hogy a grafit nem tartalmaz ólmot és annak milyen a kémiai összetétele 1740-ben Pott Henrik János német kémikus, majd Scheele Károly Vilmos állapította meg.(66) Irodalmi téren már 1550 körül Geszner Konrád német természettudós említést tett róla. Hires leírói voltak az ásványnak Caesalpinus, Ferrante Imperato és Werner is.(67) A grafitot nem sokkal felfedezése után törékenysége, gyors kopása miatt burkolatba foglalták. A kísérletképpen felhasznált nád, papír után a fa bizonyult legjobbnak. De ennél is elengedhetetlen feltétel volt, hogy könnyen faragható legyen. Az egyenes növésU és rostozatu, tömör szövetű, finom pórusu, könnyen és jól vágható az Egyesült Államok déli részén (Florida és Tennesse) elszórtan, vadon, nedves talajon növő vörös cédrusban (juniperus verginiana) találták meg azt a faanyagot, amit kedvező tulajdonságai miatt a ceruzakészitéshez használni tudtak. (68) Ezt a vörös cédrusfát használhatta ceruzája foglalatául 1775-ben Humel Mihály, 1785-ben Mayer pozsonyi (69) és 1814-ben Szopkó Sámuel pesti (70) ceruza kész i tő mesterünk is. Hogy g cédrusfa foglalat minőségi ismérv volt azt igazolja az 1785. nov. 7-én Brünnben kiadott udvari rendelet, mely a Magyarországon törvényesen gyártott ceruzafajták közül a cédrusfába foglaltakat minősítette legjobbnak. (71) A vörös cédrus méreg drágán került Európába, s ez korlátozta alkalmazását. Több országban kísérletet tettek meghonosítására, de eredménytelenül. Próbálkoztak különféle afrikai cédrusfajták felhasználásával is, de a vörös cédrust nem tudták pótolni.(72) A számításba vett, használható európai fafajták közül, mint az erdei fenyő, nyárfa, hársfa, vagy egyéb puhafák, még az égerfát találták egyedül a ceruza foglalataként megfelelőnek. Az égerfa hasonlóan a vörös cédrushoz mocsaras vidéken, vadon, gyorsan növő fa, rostozata hasonló és megközelitette azt a követelményt, amit a ceruza foglalatánál támasztottak vele szemben. A folyamatos termelés biztosításához azonban a rendelkezésre álló égerfa mennyiség nem volt elégséges, azért különböző finomításokkal, nemesítésekkel, kémiai-technológiai eljárásokkal igyekeztek a fent már emiitett faféleségeket, szerkezetükben ha nem is azonos, de a cédrusfát megközelítő finomságú és használható foglalattá tenni.(73) E foglalatok színükben is elütöttek a cédrus- és égerfáétól. Volt, amit "fehér" és "sárgafa" jelzővel illettek.(74) A faanyag megmunkálását nem a ceruzakészitő végezte. Német területen parasztok, később pedig asztalosok foglalkoztak vele.(75) A faanyag megmunkálása hosszas munkafolyamat volt. A faanyag rönkökbe érkezett a rendeltetési helyre, ahol előbb a ceruza hosszúságának megfelelő' lemezekre fürészelték, ezekbe gyalu segítségével mélyedéseket, hornyokat vájtak, beletették a grafitszálat és a két egymást fedő hornyolt lemezt összeenyvezték.(76) Az összéényvezett, grafitheggyel ellátott lemezek egyetlen ceruza hatszoros szélességében készültek. Ebből még nem lehetett felismerni a készülő ceruza formáját, a lemezeket darabolni kellett és előbb durva reszelőkkel majd gyalukésekkel a kivánt formára, kerekre, vagy szögletesre esztergályozni. 390