Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

anyaggá, mint a cserépedény agyaga. Égetés után a ceruzabelet viasz- és zsiradékfürdó1<be rakta, hogy ezen telitóanyaggal a pórusokat kitöltse, s egyben annak rugalmasságot és a vele húzott vonal nyomoknak mélységet adjon. A felesleges zsiradéktól, vagy grafitportól a ceruzaszálat fürészpor fürdőben tisztította meg, s tette alkalmassá arra, hogy fafoglalatba enyvezhesse.(52) Ezt az eljárást alkalmazhatta Szopkó Sámuel ceruza készítő' mesterünk is, aki 1814-ben ezen iparág pesti meghonosítására kért engedélyt. Beadványában hivatkozott arra, hogy a gyártás mesterségét Bécsben tanulta, s mivel ezidőtájt ott a Hardtmuth-féle módszer volt ismert, igy feltételezhetjük, hogy ezt alkalmazta . (53) A vörösceruza készítése is, a fekete ceruzához hasonlóan kezdetben nagyon egyszerű volt. Németországban, különösen Nürnberg környékén a nagymennyiségben előforduló vöröskövet, vagy krétát használták fel erre a célra, s készítésével korábban foglalkoztak, mint a fekete ceruzáéval.(54) Megmunkálása nagyon egyszerű volt. A természetben talált anyagból és földes vaskőből álló vöröskövet csak vékony csíkokra, vagy négyszögletes rudacskákra vagdosták és burkolat nélkül, vagy faburkolattal hozták forgalomba. Festó1<, rajzolók, ácsok és más mesteremberek használták leginkább, de mint később látni fogjuk alkalmazták az ügykezelésben is. Készítését ugyanazokban a fabrikákban végezték, mint ahol a feketeceruzákét.(55) A színes- és tintaceruzáknál grafit helyett pigment és vízben oldható kátrányfestéket alkalmaznak. A természetben található ásványokat megőrlik és kötőanyagokkal, rendszerint kaolinnal, traganttal vízben elegyítik. A papírhoz való jobb tapadás érdekében még stearint, vagy faggyút adnak hozzá. Sajtolás után különböző' fokon végzett izzitással szilárddá teszik, de ez utóbbi müveletet a színes- és tintaceruzáknál csak óvatosan végzik, mert az izzítás a festéket tönkreteszi. A szárítás e ceruzafajtáknál hosszabb ideig tart, s végső szilárdságot ugy adnak nekik, hogy viasszal átitaják.(56) A feketeceruzánál jobb a színesceruzák tapadóképessége a papírhoz. A velük irt szövegek még sem tartósak, mert a festék a fényt, a hőmérséklet és nedvesség ingadozást nem tudja elviselni.(57) Kezdetben asztalosok, majd a XVII. századtól (58) önálló ceruzakészítők által kisipari keretek között, alacsony technikai szinten folytatott ceruzakészités jó táptalaj volt a Conté- majd a Hardtmuth-féle modern technika átvételére. Az uj eljárás, uj fejezetet nyitott a ceruzakész ités történetében. A francia és osztrák technológiát vette át a később híressé vált német ipar is. Németországban a ceruzakész ités az államtól kapott kedvezmény és támogatás hatására különböző* gépi eszközök bevezetésével hamarosan kinőtt a kisipari keretek közül és gyáriparrá fejlődött. Hasznos volt számára az uj eljárás bevezetése, mert ennek kapcsán az otthon bányászott, erősen szennyezett, rossz minőségű grafitot is hasznosítani tudta. Már nemcsak belföldre, hanem külföldre is termelt, de az egyre erősödő osztrák ceruzaipar és ennek folyományaként az osztrák konkurencia iparának vevőkörét erősen megnyirbálta. (59) A későbbiekben is találkoztunk még technológiai kísérletezgetésekkel, de azok ujat már nem adtak, legfeljebb csak finomították azt. Ilyen volt pl. a 388