Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

a társadalmi igény sürgetésére jutottak el találmányukig. Joseph Hardtmuth 1758. febr. 13-án Asparn a.d.Zaya-ban született és Bécsben halt meg 1816. máj. 23-án. Hardtmuth, mint a lichtensteini hercegség építész igazgatója hivatalos tevékenysége mellett, számos találmányával gazdagította az osztrák ipart. Találmányai közül nem egyet e hercegségben meg is valósítottak. A kerámia területén is állandó tanulmányokat folytatott. Az agyag főzőedény megalkotása, annak gyártása és a gyártás közben szerzett tapasztalatai segíthették hozzá az égetett ceruzabél feltalálásához. Kóedénygyárat 1790-ben létesített, amit kiegészített ceruzakészitő részleggel is.(49) A 3. általános osztrák ipari kiállítás tudósításából arról kapunk tájékoztatást, hogy a 391 .sz. alatt kiállított bécsi Hardtmuth volt az első, aki - idézzük - "1794-ben feltalált egy olyan eljárást, amellyel abból a grafitból, ami nálunk található, ezeket a kiváló ceruzákat készíti".(50) Hardtmuth tehát ceruzája alapanyagául az osztrák grafitot használta, s e fontos termék vonatkozásában Ausztriát más országtól függetlenné tette. 1804-ig Ausztria még ceruza szükségletét Angliától fedezte, de már 1829-ben Hardtmuth 200.000 tucat ceruzáját Námetországban, Hollandiában, Oroszországban, Olaszországban, sőt magában a ceruzakészités őshazájában, Angliában is megtaláljuk.(51) Módszere, amely alapjában véve a mai napig megmaradt, abban állt, hogy a grafitot az agyaggal az előállítandó ceruza keménységének megfelelő' arányban összekeverte. E két alapanyagot - grafitot és agyagot - azonban előzőleg gondosan megtisztította. A tisztítást víz adagolásával, vagyis iszapolással végezte. A már megtisztított alapanyagokat azután további viz hozzáadásával híg péppé keverte, megszárította, majd malomkövek között finomra őrölte. A kövek közé került ceruzabélpép az excentritás következtében finomra óVlődött és a kövek peremén lehullva gyüjtőkádakba került. Menetközben rájött arra is, hogy minél finomabbra őrli a grafitot és az anyagot, annál kevésbé használódó, annál simábban, karcolásmentesebben író ceruzát kap. Ezért a finomabb minőségü ceruzák alapanyagát hetekig is őrölte. A finomra őrölt port majd ismét pépesitette és a felesleges vizet szürőprésekkel kisajtolta. A viz szürőkendőkön keresztül folyt ki és a grafit-anyagkeverék pogácsa formájú lapokban maradt viszsza. A sürüvé vált, de még formálható masszát azután lyukacsos fenékkel ellátott acélhengerbe préselte, amelynek nyilasain az átjutva finom, hajlékony szálakban került ki. Ezt a müveletet többször is megismételte, hogy ezzel az egyenletes, végleges keverést még biztosítsa. Csak ezután került a pép olyan acélhengerbe, amelynek fenekén egy, esetleg kettő, a ceruzabél vastagságának megfelelő, úgynevezett sajtoló nyílás volt. Majd a hengerből préseléssel kikerült végleges, finom, hajlékony szálú ceruzabelet méretdeszkára fektette, egyenesre egyengette és bejelölte a hossznak megfelelően. A még puha ceruzabeleket azután gőzzel fűtött szárítókamrában kiszárította, s az előzőleg bejelölt helyeken eltördelte. Ebben az állapotában a ceruza már száraz volt ugyan, de nem elég szilárd ahhoz, hogy írhassanak vele. Szilárdságot ugy adott neki, hogy a ceruzabelet kiégette. A ceruzabeleket kötegenként rakta légmentesen, jól záródó égetőtégelyekbe, s addig hevítette míg a ceruzabél fehéren izzani kezdett. E folyamatnál a ceruzabélben lévő agyag ugyanúgy átalakult szilárd kerámiai 387