Levéltári Szemle, 24. (1974)
Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.
Az 1564-1795. közötti időszak a ceruzakészités terén a kísérletezgetés korszaka volt. Megpróbálták a grafit kötőanyagaként a különleges módon tisztított fenyőmézgát (fenyőgyantát) felhasználni, de ez olyan merevséget adott a ceruzapépnek, hogy az forrná ihatatlanná vált. A fenyőgyanta merevségéből adódó keménységet később viasz és faggyú hozzáadásával kísérelték meg csökkenteni, de a grafit jó szinleadó képességét így sem tudták elérni. Azért, hogy a ceruza fekete, fényesen fénylő, a régi angol ceruzához hasonló vonásokat adjon a grafitpépbe kevés lámpakormot, vagy finomra porított szenet kevertek. Vegyitették a grafitport sellakkal, termésantimonsuIfiddal (Sb«So) is, s talán ez utóbbi és a fentiekben emiitett kénvegyület volt az, amelynek közbeiktatásával készített ceruzát rendeltetésszerűen használni is tudták. A szennyezett grafit használhatóvá tétele érdekében az egyre növekvő társadalmi igény további kutatásra buzdított. 1795-ben a francia származású Nicolas Jaques Conté (szül. 1755.aug.4. Saint Céneri-prés Sées mellett Normadníában, meghalt 1805. dec. ó. Parisban), aki korábban portré festő, majd műszerész, később a meudoni aerosztatikai iskola igazgatója, (45) megvizsgálta az angol grafit kémiai összetételét és arra az eredményre jutott, hogy az kb. 24% szenet, 8% vasat, 36% agyagot és kevés meszet tartalmaz. Erinek tudatában kísérelte meg kötőszerül az agyagot felhasználni, s eredményesen. Conté eljárása az volt, hogy a grafitot és az agyagot viz hozzáadásával iszapolás utján megtisztította, majd megszárította. Ezt a müveletet többször megismételte és sikerült elérnie, hogy a két anyag nedves állapotban állandó keverés mellett tökéletesen egyesült. A még nedves pépet azután már csak addig szárította, míg az sürüvé, formáihatóvá vált. Ekkor ezt egy puszpángfal emez kicsi, hosszú barázdájába nyomkodta és egy másikat ráborított. A ceruzát azután zsírban felfőzte és megszárította. A grafitszálak térfogata a száritás alkalmával lecsökkent és a zsíros felfőzés elősegítette, hogy a lemezből könnyen kiszedhetővé váljon. Ez a ceruza azonban törékenysége miatt még írásra alkalmatlan volt. Szilárdságot ugy adott neki, hogy a ceruzaszálakat légmentesen elzárt olvasztótégelybe rakta és izzította, vagyis kiégette azokat. Az agyagnak, mint kötőanyagnak különböző mennyiségű adagolásával, majd az égetési hőfok alacsonyabb, ill. magasabb fokával a ceruza puhaságát Ml. keménységét tudta szabályozni.(46) Conté felfedezésével lerakta a modern ceruzakész ités alapjait. Találmányára Parisban szabadalmat kapott és ugyanott ceruzaüzemet alapított.(47) Conté találmánya szerencsével is párosult, mert felfedezése éppen arra az időre esett, amikor Franciaországban a kormányzat minden erőfeszítésével az iparosítást, az ország technikai felemelkedését szorgalmazta, s az uj találmányok felfedezőinek külön megtisztelő támogatást nyújtott. Ennek is köszönhető, hogy Conté uj eljárással készült ceruzáival már 1798-ban a Paris melletti marsfeldi első ipari kiállításon megjelenhetett, s ott készitményeivei nagy sikert aratott.(48) Ezidőtájt tűnt fel találmányával Bécsben, Joseph Hardtmuth is, de ellentmondó adatok miatt az időpontot nem lehet megállapítani. Azt sem sikerült bizonyítani, hogy Conté és Hardtmuth között a találmányt illetően együttműködés lett volna. Az látszik valószínűbbnek, hogy mindketten, függetlenül egymástól 386