Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

2. Ceruzakész?tés A grafit felfedezésének időpontjában a tiszta állapotban, tömbökben talált grafitból fürészelt ceruzavastagságú darabok előállítása meglehetősen egyszerű folyamat volt, igy kezdetben sem ceruzagyártásról, sem ceruzagyártási technológiáról nem beszélhetünk. A nagy tömbökben kibányázott anyagot először vékony táblákra hasították, majd ezeket kővel simára köszörülték. E táblákat egyszerű fűrészek segítségével vékony, a ceruza vastagságának megfelelő pálcákra szelték. Kezdetben még csak igy használták, később azonban a grafitszálat puhasága és törékenysége miatt burkolatba foglalták.(37) A borrowdalei grafitbánya feltárása után 200 évre kimerült, s az újonnan feltárt - már emiitett - bányák nem szolgáltatták az angol grafithoz hasonló jó minőségű anyagot. Ez a grafit erős szennyezettsége miatt írásra alkalmatlan volt. Mig folytak a kísérletek, hogy az újonnan feltárt grafitot használhatóvá tegyék, addig az angol grafitból a fűrészelés alkalmával lehullott port próbálták meg a ceruza alapanyagaként felhasználni. A grafithulladékot előbb kénnel és antimonnal vegyítették, de az eredmény nem volt kielégítő. Próbálkoztak különböző ragasztóanyagokkal, igy enyvvel, vizahólyaggal, traganttal is, de a régi jó minőségű grafitbelet ily módon már nem tudták előállitaní.(38) Ezt a most már technológiai utón, kötőanyagok Igénybevételével készitett grafitbelet, megkülönböztetésül a természetes utón nyert grafitbéltől "mesterséges" jelzővel illették.(40) Az erősen szennyezett grafit megtisztitására kikisérletezett módszerek nem álltak rendelkezésükre, helyenként és ceruzakészitőkként változott az. A nürnberg környéki grafit tisztitását ugy végezték, hogy az erősen szennyezett grafitot mozsárban megtörték, s az igy nyert finom port szőrszitán 2-3-szor átszitálták. Ezáltal a göröngyös, idegen, durva részek a szitán fennmaradtak. Ezután a grafitport olvasztótégelybe helyezték s azt előre felhevített kénnel folytonos keverés mellett elegyítették. Az arány 1 Pfd (1 nürnbergi font 0,51 kg) (40) grafithoz 1/2 (0,25 kg), vagy 1/4 Pfd (0,12 kg) ként adtak. A grafit apró, szemmel nem látható kis szemcséi forró állapotban, folytonos keverés mellett a kénnel összekötődtek. Ezt a ceruzakészitésére már alkalmas masszát azután hűlni hagyták, de csak addig, amikor kézzel érinteni tudták. Ekkor fémtáblákra kiöntötték, lapos lepényeket formáltak, s finom lombfürésszel a ceruza hosszúságának megfelelő rudacskákra feldarabolták, majd fába enyvezték.(41) Ha a grafitszál teljes hosszúságában nem töltötte ki a favájatot, akkor 2-3 grafitszálat is egymás mellé fektettek. Az igy készült ceruza természetesen rosszabb minőségű volt az egy grafitszálból készitettnél.(42) Első hazai ceruzakészitőnk, J.J.Meyer is e módszert alkalmazhatta. Mesterünket Forgách János gróf hivta meg Nürnbergből 1765-ben. A gácsi posztógyárban folytatta ceruzakészitő mesterségét, de csak pár évig, mert a 60-as évek végén tönkrement. (43) 1775-ben egy, 1785-ben két ceruzakészitő működéséről van tudomásunk. Székhelyük Pozsonyban volt. E két mester a korai cseh grafit feldolgozásának módszerét alkalmazta. Eljárásuk annyiban tért el a nürnbergi ceruza kész i tők módszerétől, hogy a molibdenittel együtt porrá tört grafitot nemcsak kénnel, hanem agyaggal is keverték, igy más alapanyagot nyertek, s ezt a már leirt módszer szerint nedves állapotban tömbbé gyúrták, vékony lapokra simították, rudacskákra vágták, megszárították és fába foglalták.(44) 17 385