Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

nevezték el .(26) A grafitceruza készitéséről és használatáról először Geszner Konrád természetbúvár tudósit.(27) Ceruzakészitésről ekkor még nem beszélhetünk, mert a természetben szennyezésmentesen talált grafittömböket csak táblákra fürészelték, majd ezeket hasították ceruzavastagságú pálcikákra. A grafitot, hogy gyors kopását megakadályozzák, nem sokkal megjelenése után már fába foglalták.(28) Az újonnan felfedezett Íróeszköznek még ritkának és kevésbé elterjedtnek kellett lennie, mert Geszner annak rajzát szükségesnek tartotta munkájához mellékelni.(29) A rajz és a leirás sajnos nem nyújt tájékoztatást arról, hogy a ceruzának van-e már foglalata, de ezt feltételezhetjük annál is inkább, mert a grafitot nemcsak magas ára, hanem erős kopása miatt is igyekeztek megóvni a gyors elhasználódástól és nem sokkal a grafitbánya feltárása után már nád, papír, s fafoglalattal hozták forgalomba. (30) A foglalatot részben az anyaggal való takarékoskodás miatt, részben pedig azért, mert a gyakori hegyezés következtében megrövidült ceruzát kényelmetlen tartani, teljes hosszúságában nem töltötték meg grafittal, hanem abból fent 1 col (2,63 cm) hosszúságot üresen hagytak. Hogy a grafitceruzákért milyen magas árat fizettettek, arról egy nürnbergi árlista ad tájékoztatást. Ebből az árlistából megtudhatjuk, hogy 1796-ban a jobb minőségü angol grafitceruzák tucatonként 12, 15, 20, 24, 36, 48.-, mig a közönségesebb fajták 2-8.-koronába kerültek. (31) Anglia az egyedüli grafitbánya birtokában egy ideig magának tudta biztosítani a ceruzakészités monopóliumát. A bánya megnyitásának időpontjában, amikor a grafit tulajdonságát nem ismerték fontos exportcikk volt, de néhány év múlva megismerték annak hasznosságát, s attól kezdve már halálbüntetés terhe mellett tiltották nyerstermékkénti kivitelét. Ismereteik birtokában a bányát már csak 6 hétig engedték kiaknázni, mert attól féltek, hogy az hamar kimerül.(32) Számos európai ceruzakészitő műhelyben alkalmazták az angol grafitot a ceruza alapanyagául. Ezt használta 1662-ben az első' német nürnbergi ceruzakészitő Friedrich Stödtler,(33) de ezt használták a bajor ceruzakészitők is, ahova spanyol közvetítéssel méreg drágán került.(34) Anglia a ceruzakészitésben nagy tapasztalattal rendelkezett, s igy nyilvánvaló, hogy a más országokban feltünő ceruzakészitőket nemcsak a tapasztalatlanság, hanem a fent elmondott grafitkorlátozás is hamarosan tönkretette. A megkedvelt és mindjobban használt anyag utáni kereslet azonban rohamosan növekedett. Az angol bánya viszont kimerüléssel fenyegetett. Szükségessé vált ujabb bányák utáni kutatás és feltárás. A XVII. század második felében Európa számos államában igy Németországban (Rothenbach, Nürnberg, Regensburg, Eibach, Stein), Csehországban (Stubendorf, Krummau), Felső-Ausztriában (Ipser, Passau, Kloster Schlegel, Erlau, Wien) Alsó-Ausztriában (Ranna, Schönbühel), Olaszországban (Venezia) folyt már a bányák feltárása.(35) Hazánkban Offenbánya (Torda-Aranyos m.) és Pietrosz (Máramaros m.) vidékén bányásztak grafitot, (36) s e helyeken az európai gyakorlat alapján feltételezhetjük a ceruzakészitó1< működését is. 384