Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A ceruza és alkalmazása az ügykezelésben / 381–408. o.

közkedveltségnek örvendett.(14) A többi fémmel szemben előnye abban állt, hogy tiszta, finom nyomot hagyott, szép, szürkés fénye volt és könnyen, kenyérbéllel is el lehetett távolitani. Az ezUst ilyen célra való felhasználásáról Cennini Cennino olasz festő (1372. körül született Firenzében) "A müvészetróT szóló könyvében igy emlékezik: "akkor végy egy ezüst, vagy rézvesszőt, amelynek csupán a hegye ezüstös, jól hegyezett legyen".(15) Az ezüstvessző a XV. századtól a képzőművészet területén van Eyck-nél, Leonardo da Vinci-nél, Albert Dürer-nél, Rembrandt-nál stb. a rajzolás művészetét szolgálta, s ezt használta az íródeák is sorvezetőül.(ló) A papir európai meghonosodása után (XIII. század) (17) kezdték az ólomból és a könnyen megolvasztott fémekből öntött iróvesszőt alkalmazni.(18) A kor művészetet kedvelő és irni tudó emberét kényszer helyzete, egy véletlen folytán.vezethette el mai ceruzánk alapanyagához a grafithoz. A grafitnak Íráshoz való felhasználását csak a híres borrowdalei - Angliában a Cumberland grófságban a Derwent völgyében lévő - bánya felfedezésétől számolják, amely 1560 és 1564. közötti időre esik.(19) Az uj ásványt a keswicki parasztok, akik néhány mérföldnyire laktak a bányáktól előbb ismerték és alkalmazták, mint a képzőművészet. Felfedezték benne a jó szinleadó képességet és a darabokban talált grafitot, megmunkálás nélkül juhaik jelzésére használták, Később felhasználták cserépáru készítésére, majd hogy a vasat a rozsdásodástól megóvják ezzel kezdték bevonni.(20) Az ásvány neve ismeretlen volt, s mivel jobbára fazekasok használták, elnevezték fazekosónnak.(21) Az újonnan felfedezett ásvány természetével az akkori tudósok sem voltak még tisztában. Az ólom egyik fajtájának (plumbi cujusdam genere...) hitték, s emiatt kémiai tulajdonsága még hosszú ideig ismeretlen maradt. Ennek is köszönhető' a grafitnak adott, sokféle meg nem felelő kifejezés, mint a német Wasserblei vagy Molybdön (molibdenit) az angol Black Lead, vagy a latin plumbago, plombagine, grafio piombino.(22) Az első grafitbányát Angliában nyitották meg. A kőzet, amelyben a bányászatot folytatták zöldkószerü (porphyr) pofir=eruptiv kőzet volt, vulkánikus eredettel. A feltárás időpontjában még gazdag töréseket találtak, s igy a grafit évi termelése 30-40.000 fontsterlingre emelkedett. A grafitbánya megnyitásakor, majd később még a XVIII. században is egy ököl nagyságú grafitdarabért 2 fontsterlinget fizettettek. Mint ritka ásványt Angliában "pure Comberland Lead" jelzővel illették.(24) A borrowdalei termék értékesítésére Londonban különleges grafitpiacot létesítettek, amit "Comberland Lead markét"-nek neveztek. Itt a grafitot angol mázsánként 168 fontsterling ért értékesítették. (25) Az angol grafit Európa számos országába elkerült, igy Flandriába is. A flamandok, akik hiresek voltak kereskedelmükről, tovább vitték az értékes ásványt Itáliába. Bár pontosan nem lehet megállapítani, hogy hol használták először a grafitot ceruza gyanánt, de valószínűnek látszik, hogy éppen Itáliában. Az olaszok, akik a művészetet kedvelték jöhettek rá arra, hogy az uj ásvány rajzoláshoz kiváló eszköz. A közvetítőd után itt az ásványt flandriai kőnek 383