Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Egey Tibor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi iskolánkívüli népművelési bizottsága, 1923–1945 / 323–351. o.

bentlakásos, un. elóadóképző tanfolyamát. Erre és az ezt követé' nyári tanfolyamokra (8-10 naposok) eleinte elsősorban a helyi bizottságok gondnokait hívták meg. A tanfolyamokon a Tájékoztatóban foglaltak gyakorlati, módszertani meg valósításáról országos szaktekintélyek tartottak előadásokat.(56) A Bizottság, az Elnökség munkája természetesen megszaporodott. Elsősorban a titkáré. Tulajdonképpen harmad magával (két beosztott munkatársa volt 1926-27-ben) kellett minden szervező', adminisztratív, stb. munkát elvégeznie.(57) Idólcözben a kecskeméti és az újpesti tankerületi bizottság is megszUnt — ezzel az egész megye a Bizottsággal közvetlenül került kapcsolatba. A statisztikai számokban(58) is megmutatkozó mennyiségi változás fokozatosan érlelte az uj minőségek megjelenését. A kiépült szervezet az intenzivebb, tartalmasabb munkának adta meg az alapját. Semmilyen adattal sem tudjuk bizonyítani azt, amit most mondunk, csak az adatok ismerete formálja megérzésünket meggyőződéssé: Nikelszky Zoltán titkár elfáradt. Ez lehet nyugalmasabb helyre történő áthelyezésének az oka. Helyére, az ország legnagyobb megyéjébe - ugy véljük, nem túlzás - a VKM egyik leghívebb, s egyben legtapasztaltabb népmüvelője, dr. Bocsánczy Lukács került.(59) A Bízottság fénykora - árnyékokkal Ember Győző közismert munkájának egyik fejezetében (a szepesi kamaráról szóló részben) a következőket olvashatjuk: "Hivatalok életét ma is a bennük dolgozó tisztviselőd tehetsége, energiája, szorgalma határozza meg, s ezek az erők a múltban még inkább érvényesültek."(60) Valóban, az 1927-1937 közötti években a megye népmüvelésében ténylegesen résztvevők tehetsége, szorgalma és energiája az objektív körülmények függvényében is döntő, meghatározó volt. Mindenek előtt Bocsánczy Lukács nagy munkabírására, kitűnő diplomáciai érzékére, szervező tehetségére és különösen átlagon felüli gazdasági, pénzügyi érzékére kell rámutatnunk. Nagyszerűen tudta a VKM akaratát ugy megvalósítani, hogy közben divatos zsargonnal élve, a cél érdekében mozgósította a "vezérmegye" mégoly büszke és szigorú vezetőit is, elsősorban keménykezű alispánját, de főjegyzőjét is, Erdélyi Lórándot, nemkülönben Kehrer Károly királyi tanfelügyelőt. Bocsánczy fáradhatatlan volt, igen sokat utazott, a hét legtöbb napját vidéken töltötte, eljutott a legkisebb helyi bizottsághoz is. Szervezett, irányított, segítette a jegyzőket és a tanítókat munkájukban. Agorasztó, majd utóda Erdélyi a pénzügyi alapok megteremtésén, később megtartásán fáradozott, Kehrer Károly pedig tanügyi vonalon támogatta a Bizottságot. Bocsánczy alakja azonban mindenütt jelen volt. Néha elöl állt, de többnyire a háttérben maradt, sokszor csak a kezevonása ismerhető fel egy-egy rendelkezés első fogalmazványán. Jól értett ahhoz, hogy a megyei népmüvelés érdekében - persze nem önzetlenül - a munkában erkölcsileg és anyagilag mindenkit egyaránt érdekeltté tegyen. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a sikereket egyedül a megyei nép334