Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Egey Tibor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi iskolánkívüli népművelési bizottsága, 1923–1945 / 323–351. o.

mUvelési titkár tehetségének, munkájának tudnának be. A siker titka a körül­ményekben rejlett, s ezek a körülmények mélyen társadalmiak voltak. Az ellen­forradalmi rendszer belső bajai a korábbi évek viszonylagos nyugalma után egy­re jobban megmutatkoztak. Közeledett, majd kirobbant a gazdasági válság, erő­södött a munkásmozgalom s a kormányzati életben megkezdődött a jobboldal elő­retörése . A klebelsbergi neonácionalista nemzetnevelés hivei közül azok - a mi­nisztériumi osztálytanácsostól a falusi tanítóig - akik a hazai népművelés külön­böző irányító és végrehajtó posztján álltak, sajátságosan reagáltak az események­re. Jóllehet a szociális igazságtalanságokat maguk is érzékelték, (ól) mégis az osztályellentétek megnyilvánulása számukra csak a társadalom "gyógyítható be­tegségét" jelentette. Ennek okát a hazai (és megyei) hallatlan kulturális elma­radottságban látták. Az okot az okozattal felcserélve őszintén hitték, hogy a küldetésük és a feladatuk az, hogy a nép kulturális felemelésén fáradozzanak, mert: a tudás a gazdagodást is magával hozza. A "kihívásra", amit 1919 emléke és a magát egyre jobban megmutató munkásmozgalom jelentett, a válasz a nép nevelése volt, és a népen egyértel­műen csak a parasztságot értették. (62) Az elképzelés megfelelt a vármegye vezetői egy része elgondolásának is. Ez a csoport (Agorasztó, Erdélyi (63) alispánok, Ney Géza főjegyző, bizonyos vonatkozásban Preszly Elemér főispán), amelyikhez a járási tisztikar egy része is tartozott, a megyei vezetést a kezében tartotta. A belügyi kormányzatnak sem 1929-ben, sem később sem sikerült a csoportot egészen 1937-ig a nyereg­ből kiütnie. Valamennyien a mindenkori Bethlen párt balszárnyához tartoztak, ugyanakkor, mert a régi vármegyében nevelkedtek, élő nosztalgiával hordozták magukban a vármegyei gondolatot, közismerten angol barátok, liberálisak és németellenesek voltak.(64) Trianon igazságtalanságát hirdették, de a megoldást nem fegyveres utón képzelték el, hanem a határreviziót a nemzetközi megértés­től várták. Az erőt, amelyik a nemzetet megújítja, ők is a parasztságban vélték meglelni és változatlanul hitték, hogy mint a nép urainak, annak vezetése és felemelése a jövőben is az ő feladatuk. A minisztériumban, a megyei és a helyi bizottságokban dolgozók tehát egyet akartak - egymásra találtak, egymást támogatták. Valláserkölcsi alapon állva az általuk legkorszerűbbnek tartott tudásanyagból a legtöbbet akarták nyújtani a falunak. Hirdették a felekezeti békét, és nem szűntek meg hangoz­tatni: a népművelésnek politika mentesnek kell lennie. Ezt a sajátságos, eklektikus nevelési, ideológiai felfogást terjesztette éveken át a Pestvármegyei Népművelési c. folyóirat, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi Iskolánkivüli Népművelési Bizottságának a hivatalos lapja. (A folyóirat feldolgozása is külön tanulmányt érdemelne, hiszen páratlanul gaz­dag neveléstörténeti dokumentum.) Valójában az osztályalapon nyugvó, osztály ura Imát biztosító, ugyanakkor szavaiban osztályok felett álló, nemzeti egységet hirdető ideológia hordozóival állunk szemben; akiket a történelem végső soron fel nem menthet tévedéseik 335

Next

/
Thumbnails
Contents